Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IV. 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 21 eljárása, mely szerint a halotti kiséret elvonulása alkalmával az ajtókat (ép úgy mint hazánkban a zsidók teszik) gondosan bezárják, hogy a halál oda be ne térhessen. Az, hogy ugyanakkor a küszöb alá fejszét vagy kést tesznek, nyilván azon gondolattal történik, hogy ezek a halált, ha mégis behatolna, megvérezzék, elpusztítsák, valamint a ház elé tett nagy fadarab is arra való, hogy ez ütő szerszámtól megijedjen (PATK. I : 14b.). Mint iNFANTJEvnél olvassuk, (IV : 254.), a kondai vogulok is tesznek fejszéket és késeket élükkel fölfelé fordítva a küszöb alá; de ezen kívül még erélyesebb védelmi eszközökhöz is nyúlnak, jelesen közvetetlenül a halott kivitele után a halottas házban nagy zajt csajának, kiabálnak; csöngetyűvel kolompolnak, minden szögletben éktelenül kalapálnak, minden holmit kiráznak oly végből, hogy a halott lelke, ha esetleg benn maradt volna, a nagy zajtól megijedve okvetetlenül kitakarodjék. De még mindez nem elég: a házat meggyújtott fenyőkéreg illatával kifüstölik, ezzel akarván kiűzni a már tisztátlannak tekintett lelket; visszatérve pedig a temetőből, maguk akkép tisztálkodnak s szakítnak meg minden összeköttetést a tisztátlan szellemmel, hogy mindenki átugrik a tűzön s egy kutyát háromszor keresztül dob a fején (nyilván ezt ajánlva föl a halottnak megrontásra maguk helyett); végűi a halottas ház padlójára gabonaszemeket, pl. árpát szórnak (talán a föld szellemének kiengesztelésére, vagy azon óhaj jelképes kifejezésére, hogy a halál helyét váltsa föl a jólét s termékenység ?). Az éjszakiaknál férfinak tetemét férfiak, nőket nők viszik a temet őbe (PALLAS III : 54.), melynek vogul neve: ÉV. paláéi, vagy képes kifejezéssel: sawin kan «ínséges tér, szenvedés tere» ; TV. khalas; KLV. ratt, ALV. rat (v. ö. EO. lat, löt «grube, grab»); KV. mösér (= tatár mazar, arab mezár «grab, friedhofo); v. ö. EO. %alas, yalis «gottesacker» (AHLQU.). A temető rendesen valamely szép fekvésű magaslaton (PALLAS 54; PATK. I : 143.), vagy ligetben fekszik, FINSCH szerint (544.) mivel az ily helyekről kellemes kilátás nyílik ama térségekre, melyeken az elhunyt életét eltöltötte. Ha a falu közelében nem akad ily hely, az éjszakiak nem helyeznek súlyt a nagyobb távolságra s szívesen elviszik halottjaikat, ha a hely megfelelő, messzebbre is szánon, vagy ladikon, a mint az évszak kívánja. A sír — melynek nevei: ÉV. vq,n/a, KLV. vqnkhá, TV'. khalá-vonya (tkp. «gödöx»); KV., PV. khamél; EO. yala-lát,