Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IV. 1

22 MUNKÁCSI BERNÁT. y.-löt (AHLQV.) — GONDATTI leírása szerint (42—43.) az éjszaki voguloknál és osztjákoknál nem mélyebb, mint V*—1 arsin (rőf), mivel a fagyos földet bajos nyáron is mélyebbre ásni. E kicsiny sírba, melynek oldalai nyírhéjjal, vagy fával vannak bélelve, beleeresztvén a koporsót, ennek teteje egy színvonalú a föld felületével. Nem is földelik be, hanem sűrűn egymás mellé rakott vékony gerendákkal befödik, gondosan ellátván e tetőt alul is, felül i& nyírhéj-rétegekkel. E dúsan alkalmazott illatos nyírhéjrétegeknek köszönhető, hogy a halotti bűz a temetőben nem érzik. Az így berendezett sír fölé jön a tetős dúczalkotmány (ÉV. sapám és x$rin jiw «árny-fa») mintegy fél arsin magasságban, ablakkal az oldalán, melynek czélját fentebb láttuk. A kondai voguloknál az ily sírdúczok fölé, melyek gyakran bemetszósekkel vannak ékesítve, kereszt is kerül (INPANTJEV IV: 542.). Hasonló éjszaki osztják sírokról tudósít FINSCH is (545.). PATKANOV szerint a kondai osztjákok már eltértek ez ősi temetkezési szokástól, a mennyiben rőfnyi mélységben elföldelik halottjaikat s a dúcz helyett puszta keresztet. alkalmaznak. Megmaradt azonban a lényeg, a koporsóhoz vezető lyuk, mely lehetővé teszi a halottal való beszélgetést s hogy hozzája ételt, italt juttassanak (1. fentebb). A halottat sírjában úgy helyezik el, hogy lába éjszakra, feje délre essék. így közli a dolgot FINSCH (546.) s ez megfelel is ama felfogásnak, hogy a halottak országa, messze éjszakra a Jeges Óczeánban van, tehát lábával a halottnak arra felé kell tartania. Különös azonban, hogy PALLAS éppen az ellenkezőről tudósít, vagyis hogy a fej esik éjszakfelé (III : 54.) s szintígy tapasztalta a dolgot GEORGI a Csuszovaja-melléki voguloknál (Eussl. 68.). Megtörténvén a temetés, melynek műszavai: ÉV. jol-ramti «elás», jol-su/ti, TV. rámenti; LV. jel-septi, KV. jal-sápti «elsülyeszt», pqtérti «eltüntet» — ezután mindenütt halotti tor következik. Az éjszaki voguloknak ide vonatkozó szokásait GONDATTI (42.) ekkép adja elő : Ama réneket, melyek a halottas szánt húzták, a friss sírnál megölik olyképpen, hogy hurkot vetnek a nyakába, a kötél másik végét pedig egy fához kötik, majd ütésekkel ide-oda futni kényszerítik az állatot, míg végre ez maga fojtja meg magát a hurokkal. Ekkor egy hegyes karóval az áldozat szívébe döfnek s miután az állat bőrét lenyúzták, ezt a, halott mellett elássák;