Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)
Tanulmányok - Ásbóth Oszkár: A magyar nyelvbe került szláv szók átvételének helye és kora - 209
A MAGYAK NYELVBE KEKÜLT SZLÁV SZÓK. 211 sem valószínűbb, hogy a magyar kór szó, a mely régebben azt jelentette hogy «languidus, morbidus, schwach» egy orosz chvorh «krankheit», chvoryj «krank»-féle szláv szóval függne össze. Hozzájárul itt az egyik nehézséghez (k szláv eh v. h-hól) még egy másik is, hogy t. i. mássalhangzóra következő szláv -uo-nak soha sem felel meg a magyarban hosszú o, a mint ezt egyéb iránt a 2.1. M. maga is említette. Ha egy szláv szó olyan mássalhangzócsoporttal kezdődik, a melynek második helyén v áll, akkor a v vagy eltűnik a magyarban (hvala: hála; hvrast'b: haraszt; wepb: szent; svobodb: szabad) vagy járulékhangzó bontja meg a mássalhangzócsoportot (kvasio: kovász; svétbnikiii szövétnek) vagy végre azzal teszi a magyar a kezdő mássalhangzócsoportot kiejthetővé, hogy úgy mint különben is szokta, az idegen mássalhangzócsoport előtt ejt egy hangzót {dvor'h: udvar), de egy ilyen vo-hói fejlődött o-ra nincs példa. De térjünk vissza a komor szóhoz, a melyből kiindultunk. Én a mondottak után nem tartom sikerültnek a bizonyítást, hogy szókezdő eh- v. h-hó\ k lehetett volna, de ez nem az egyetlen nehézség. A szókezdetet nem tekintve megfelelhetne a magyar komor szó hangtanilag egy ±chmuriy vagy *chmurb főnévnek, de ilyent sehol sem találni, a szó mindenütt chmura-iíak hangzik (v. ö. or. 1. cs. climura és az elavult felsőlauziczi szerb khmura), a melyből a magyarban *homora lett volna és nem komor. Ugyancsak -a-n végződő *homora alakot kellene várnunk, ha egy chmurr b, chmura, chmuro melléknévből indulunk ki, mert tudvalevő dolog, hogy a szláv mellékneveknek a nőnemű és köznemű alakja tükrözik a magyarban, nem a hímnemű (1. A szláv szók ez. értekezésem 33. 1.). A következő czikkecske így hangzik: ugomolya: óorosz gomolja, magy. gomola «masse» (v. ö. kisorosz homőlka, lengy. gomoíka «káselaibchen»).» Ebben egy sajtóhiba van, a mely a német kiadásban furcsa félreértést okozott: mai o. (azaz mai orosz) helyett magy. áll, a melyet a német fordító magyarnak olvasott. De ennél nagyobb hiba, hogy a mai orosz nyelvben nem mutatható ki ilyen szó: az akadémiai szótár legújabb kiadásában hiába keressük a gomola szót, DAHL pedig nagy szótárában egyházi szlávnak mondja, sőt a gomolja óorosz volta sem áll valami erős lábon, úgyhogy MIKLOSICH, a ki a Slav. Ele?nente im Magy. •ez. értekezésében ezt a szót óorosznak mondta, a jóval később megjelent szófejtŐ szótárában már ószlovénnek nevezi, a min ezúttal csak annyit szabad értenünk, hogy egyházi szláv nyelven írt forrásban található. De azt olvassuk, hogy hártyára, a köv. (90-ik) lapon pedig újra azt, hogy kártából! Kétségtelen tehát, hogy TOLNAI azt mondta, hogy hártya, ellenben a kárta szót még tiszta ű-vel ejtette. 14*
