Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Ásbóth Oszkár: A magyar nyelvbe került szláv szók átvételének helye és kora - 209

212 ÁSBÓTH OSZKÁR. még ez sem olyan nagy baj, mint az, hogy minden jel arra mutat, hogy a szó valaha valamennyi szláv nyelvben megvolt és csak idővel tűnt el az oroszban is, a bolgárban is. Ha ugyan eltűnt, mert egy olyan speciális jelentésű szónál nincs kizárva az a lehetőség sem, hogy itt-ott lappang még, hiszen rendkívül jellemző, a mit e tekintetben a horvát-szerb nyelv terén tapasztalunk. Ebből MIKLOSICH összehasonlító szótárában nem idéz adatot, mert a horvát-szerb szótárakban nem talált ilyen szót, de kevés idővel rá a horvát akadémia nagy szótárának egy füzete jelent meg, a melyben azt olvassuk, hogy az adriai tengerben fekvő Brazza szigetén, tehát a nyelvterület legnyugatibb szélén, él egy gomolja szó, a mely szakasztott ugyanazt jelenti, mint a magyar gomolya, azaz sajtgömböt. Ennek az «óorosz» és horv.-szerb gomolja-nsik hangtanilag tökéletesen megfelel a felső-lauziczi szerb homola (1 = ly) és a cseh homole (a szó végén álló régi -íja a csehben szabályosan -le lesz: ószlov. komija: cs. kosile), homole syra pedig a csehben ugyanazt jelenti mint homolka «kleiner káseweck (in Form eines Kegels)», ennek a kicsinyítő homolkanak pedig mindenkép megfelel a kisorosz homolka, lengy. gomoika. Hol találjuk a valószínűségnek csak árnyékát is, hogy ez speciális orosz szó' volna, milyen joggal állíthatjuk, hogy ezt a szót nem ismerte valaha az egész szlávság? A következő két szó, csuka és csorba, behatóbb tárgyalásába nem bocsátkozom, mert szándékom az idevágó szókkal nemsokára külön értekezésben foglalkozni. Megengedem, hogy M. joggal elveti azt a magyarázatomat, hogy a csuka és csorba szók cs-je hangátvetés útján st (st)-böl lett volna és minthogy ő egy erősebb orosz hatásban hisz, értem, hogy ő a magyar szókat az orosz scuka és scerba szókból magyarázza, de föntartom magamnak, hogy erre a kérdésre még visszatérhessek, addig pedig csak azt jegyzem meg, hogy az orosz scuka és scerba szókban található se olyannyira nem külön orosz sajátság, hogy az só ezekben a szókban nemcsak hogy megvan más szláv nyelvekben is (szlovén, tót scuka és ép ilyen hangzással, de máskép írva lengyel szezuka; szlovén serba lengyel szczerba), de még az ószlovén-bolgár st is csak dissimilatio útján keletkezett régisc-bŐl! Mennél kevésbbé igazolhatók M. többi itt fölsorolt összeállításai, annál kevésbbé valószínű természetesen az orosz hatás e szóknál is, de tagadhatatlan, hogy az egész fejezetben ez a pont az egyetlen, a mely gonddal és megfontolással van írva — a mi benne elhamarkodásra vall, az a német kiadásban kimaradt.*) *) Az 1. jegyzet második sorában a mutatja szótól kezdve az 5. sorban álló bizonyítják szóig, a niely után most már a továbbá szó törlendő.