Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Ásbóth Oszkár: A magyar nyelvbe került szláv szók átvételének helye és kora - 209

A magyar nyelvbe került szláv szók átvételének helye és kora. II. Miután MUNKÁCSI az első részben megrajzolta a történeti háttért, most már összehord minden olyan nyelvi adatot «melyen a keleti eredet bélyege nemcsak mint lehető és valószínű, hanem az ellenkező esetet kizáró biztossággal fölismerhető.)) (17. 1.) Az első ilyen adatot, bármilyen sikerültnek tartom is a lengyel szó magyarázatát — az orosz szó származásával már régen tisztában voltunk — nem tudom talán kellően méltatni. Mert az a körülmény, hogy az orosz és lengyel szó török közvetítés útján került a magyar nyelvbe, semmikép sem bizonyíthatja a magyaroknak a szlávokkal való régi közvetlen érintkezését és nem teheti semmivel sem valószínűbbé, hogy a szlávoktól előbbi lakóhelyeiken egy egész sereg szót átvettek volna. Áttérek tehát mindjárt a «szláv szókincsünk orosz rétegé»-re (19—21. 1.). Én őszintén sajnálom, hogy M. e fontos kérdés megoldásához nem készült komolyabban, így a szakember még azt is, a mi talán figyelmet érdemel, kétkedéssel fogja fogadni. Milyen szegényes mindjárt az első összeállítás : «gyantám, «gyantakő, borostyán»: oic.jantarb «bernstein», mely a litván jentaras, jintaras, gentaras átvétele.» Egy szót se szól arról, vájjon egyáltalában valószínű-e, hogy az orosz szlávok abban az időben, mikor a normán varjagok vmringi nevéből azt csinálták, hogy varegi,, a melyből azután szabályosan varjagi> lett, a litván gentaras-ból*) jantarb lett volna és nem *jetarh, +jatarh. Ehhez képest csekélység, hogy M. nem említi, hogy a szlávból átvett j-n kezdődő szók ezt a j-t nem szokták gy-vé változtatni (v. ö. jászol, járom, jegenye, jércze). Annyi bizonyos, hogy M. nagyobb szolgálatot tett volna a tudománynak, *) A jintaras MIKLOSICHÍÓI átvett hibás írás (jintaras h., jentaras nem kellően igazolható alak. NSELVTTJB. KÖZLÉMÉNVEK. XXX. \JL