Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Ásbóth Oszkár: A magyar nyelvbe került szláv szók átvételének helye és kora - 209

210 ÁSBÓTH OSZKÁR. ha ennek az egy érdekes szónak a történetét, a mely valóban beható tárgyalást érdemel, tisztába hozta volna, mint azzal tett, hogy a lehetetlen összeállítások egész sorozatát gyűjtötte össze. így igen tarka társasággal lesz dolgunk. A következő két szóval nem kell bajlódnunk; a bojtorján szót M. a német kiadásban törülte, a bot szót pedig később vonta vissza (Ethnographia 10 : 338). Fájdalom, megmaradt a lyuk szó, a melyet régi orosz átvételnek tartani igen nehezemre esik, mikor az orosz ljuk% szónak régi voltát sehogy sem tudom igazolni és mikor ennek a szónak olyan furcsa jelentése van: «die Luké (auf Schiffen)»!! Ép így vagyok a fölnémet bernstein (ejtsd: bernstájn)-ból lett borostyán szóval is, a melyet a NySz. még nem ismer (az előforduló borostyán a növény neve); sehogy sem értem, mikép felelhetne az meg egy orosz burstyn, brustyn-nak. A következő pont így hangzik: «komor: orosz chmur: cJimuryj, chmurnyj «düster, mürrisch», chmuritb-sja «finster aussehen» olyan hangváltozással, mint kártya e mellett hártya: orosz chartbja, ószlov. harbtija, görög /apríov; vagy kór: or. ehvorb «krankheit», chvoryj «krank» (lengy. chmur a«regen wolke», pochmurnyj «finster», valamint cseh chmoura, chmurny e régi, már a Tihanyi-codexben kumur alakkal előforduló szónál nem jöhetnek tekintetbe))). Ebből az összeállításból látni, hogy M. más nehézséget nem látott maga előtt, mint a valóban meglepő k-t a magyar szó elején, mert szláv eh-, illetőleg h-nak a magyarban h szokott megfelelni (v. ö. hvala: hála; hvrastb: haraszt stb.), hogy abból valaha a szó elején k lett volna, ez eddig merően ismeretlen volt előttünk, a magyar nyelv hangtani fejlődése szerint nem is nagyon valószínű. Sajátságos, hogy M. azt hiszi, hogy ezt a hangfejlődést valószínűbbé teszi, ha két ép olyan valószínűtlen összeállítással támogatja. Hogy a modern jelentésű kártya a régibb időkre visszamutató és minden esetre szláv eredetű hártya szónak csak mintegy mellékalakja volna és nem csak később került volna egy már fc-val kezdődő idegen szó átvétele gyanánt (v. ö. lat. charta — ejtsd karta! — olasz carta, német karte, horvát kárta) a nyelvünkbe, azt higyje, a ki tudja, ón akkor sem hinném, ha nem mutathatnók is ki még a kártya alak mellett a régibb kárta alakot, a mely végkép halomra dönti M. föltevését.*) Semmivel *) A NySz.-ban a czínaszó mellett helyesen áll TOLNAI ISTVÁN A wittenbergi akadémia vigasztalása ez. 1632-ben megjelent munkájából a kárta alak; az idézetben azonban kartakra áll kartakra helyett; legalább a N. Múzeum példányában az első á tisztán kivehető, míg a második á éke valószínűleg lekopott. Megjegyzem egyébiránt, hogy TOLNAI soha sem ír ty helyett í-t, hogy ugyanazon a lapon, a melyen az idézett kariakra áll,