Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IV. 1

20 MUNKÁCSI BBENÁT. idősebb asszonytagja, a halott nagyanyja, vagy anyja, megemelinti a koporsót s ha nehéznek találja, fogadalmat tesz a Világügyelő-férfiúnak, az Istenanyának, vagy Kul-atér-nek, a Halálfejedelemnek. Ugyanezt teszik a többi jelenlevők is, még pedig előbb a nők, aztán a férfiak koruk rendjében (v. ö. Vog. Népk. Gy. I : 176—7.). E szokásnak (GOND. 44.) alapgondolata valószínűleg az, hogy ahalottnak nehezére esik elválni aháztól, miért is aggodalmait áldozatok fölajánlásával el kell oszlatni. iNFANTjEvnél is találunk közlést ahalottnak a háztól való elbúcsúztatására vonatkozólag (IV : 254.), ki szerint t. i. a kondai vogulok a halott kivitele alkalmával a jurta minden küszöbénélfölemelik a koporsót egész a tetőig, a midőn tehát a halott a háznak küszöbét és tetőjét ily módon még egyszer s utoljára érinti. Az éjszaki osztjákok oly módon búcsúznak a halottól, hogy szemfedőjét fölemelvén rendre csókolják (FINSCH 548.); ez a csók természetesen az elhunytnak szól. Ezen pontig a halott szívesen marasztalt, búcsúzásában fájdalmasan megsiratott tagja családjának; midőn azonban elkövetkezett az indulás percze, a marasztalás helyét amaz ellenkező törekvés váltja föl, hogy a halott, illetőleg lelke vissza ne térjen; ha akarna is, vissza ne találjon, jelentkezni többé ne merjen. A koporsót az éjszaki vogulok nem az ajtón, hanem az ablakon, vagy valamely egyenesen e czélból készített falnyíláson keresztül viszik ki, ép úgy mint a bálványbábút s a medvét (GOND. 42.). Ez eljárás megokolása, hogy a halottat sértené a küszöbön keresztül való vezetés, mivel arra hószámos, tisztátlan nők járnak (nawi-tard lul' ekwat jále'it*). Ez az okadás mindenesetre helyén való a «szentséges» (jelpin) lényekkel szemben, melyekkel — mint alább bővebben lesz róla szó — összeférhetetlen a női tisztátalanság. Ámde a bűnös ember s lelke nem «jelpin,)) ; itt tehát alighanem az igazi ok szépítésével van dolgunk, minek föltevésére annál inkább van jogunk, minthogy idegen analógiákból tudjuk, hogy a halottat azért viszik az ablakon át, hogy megtéveszszék a ház valódi bejárata felől (1. Jul. LIPPERT : Kulturgeschichte III : 84.). A halott kimenvén az ablakon, esetleg azon akarna vissza is jutni; de midőn megint jön, az ablakot már zárva találja s más bejárásról nincs tudomása. Világosabban feltárja ezt az okot a kondai osztjákoknak az az