Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Szilasi Móricz: Cseremisz szótár - VI. 172

202 SZILASI MÓRICZ. lenül; unversehrt (adv.) Ocs. 119. susergodeak id. Ist. 168. — susertem megsebesít; verwunden Uf. 81. Ocs. 5. Tr. árt; schaden Ist. 163. mar (a kígyó); beissen (von der schlange) Ocs. 9. — susurtem verwunden Bd. susurtedem fr. id. ibid. — cf. susergem, susertem. süspan (cs.) nyakló; kummet Bk. 22. Zol. sűspán id. Tr. — s.-pidn kummetkissen, s.-kol ryjKH Tr. — cs. éüémen. süstükemám dadog; stottern; 3aHKaiocb — süsüiken H'IÍMO, npüineiieTHBaíi Tr. — ? cf. t. süz worfc tük- giessen cf. suskán. susu (m.) öröm, vígság; freude Bd. Tr. — s. Has örül; sich freuen Bd. Km. 15. vigasztalódik; sich trösten Bd. — víg; fröhlich Bd. sunc id. ibid. — susuemd- örvendeztet; erfreuen Km. 19. 1. sut falánk; gefrássig Gn. 58. sut id. Ocs. 56. süt Tr. 2. sut (r.) törvényszék; gericht Gn. süt v. sőt id. Tr. sutká (r.) 24 óra; zeit von 24 stunden Zag. 6. Tr. sutém éhezik; hungern Tr. sután éhes; hungrig ibid. •— sutlaném falánkan eszik; heisshungrig essen Uf. 64. éut&laném (— öpkelém) panaszkodik; wehklagen Ist. 79. — cf. südalam, sudalam. suto (cs.) világosság, világos; das licht, hell Bd. Tr. sota (m.) id. Bd. Tr. — s. kece fényes nap ; heller tag, tid-s. feuerglanz, sutom estas világít; leuchten — sutemam világosodik; licht werden sotemdm (m.), sotemam (m.) sotemáltam (m.) id. Bd. — sutemdarem világosít, fényesít; beleuchten, erleuchten Bd. sutém, sutemtarém id. Tr. sotemdém (m.) sotemdarém (m.) glánzend machen Bd. süwan (cs.) kelés; beule Gn. Uf. 74. siivdn, suván (m.) id. Bd. Zol. suhan id. Zol. sütve v. sügö Tr. (poro) suwoú áldás; segen Ist. 28. — cf. sugon Ocs. 21. subon Tr. süzlo (est.) a hársbocskor fonására való ár; pfrieme zum verfertigen der bastschuhe G. 49. süzl'ö id. Gn. suslo id. Bd. Tr. süzl& id. P. 27. süzelo id. Tr. süzö id. Zol. — cs. süslii t. söslö. suzo nyírfajd kakas; auerhahn Bd. Tr. süzö v. süztó. sivatitel — (r.) felszentel; einweihen Ocs. 86. swetoj (r.) szent; heilig Gn. svatoj Bd. nvideiel' (r.) tanú; zeuge Gn. S sa . . . so . . . sab ... v. saiv . . . sow . . . sabá (m.) gyenge; schwach Bd. Tr. — sabdlok kraftlosigkeit Tr. cf. t. camdn fául, tráge Bál. 208