Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Szilasi Móricz: Cseremisz szótár - VI. 172

CSEREMISZ SZÓTÁR. 201 sürá' (cs.) borona; egge, sürém eggen — cs. süre Tr. süragá vonó háló; zugnetz; ópe^em. — cs. surege cf. t. süráká Tr. sural- bezár; versperren Ist. 165. sural- Ocs. 117. suran (cs.) bőr; ledér Bd. Gn. — s.-mastar jey cserző; gerber Ist. 321. sűrdiir-ümbál v. sedrá-ümbál id. Tr. suré (est.) darázs; hűmmel Tr. — cs. suru-yort t. soro-kart. sürém (cs.) pogány áldozati ünnep; ein heidnischer opfertag — sűrén id. Tr. — cs. sorom. sürét (t. a.) alak, szent kép; form, heiligenbild Uf. 26. Step. 8. sűrét id. Tr. sürgém tompán ugat, lármáz ; dumpf bélien, lármen; npoH3-Boaty raMt Tr. sürlém id. Tr. — surgalt-, surkekt- cseng, hangzik ; erklingen P. 36. surgald- jauchzen P. 47. surgalűar- klappern P. 47. — cf. sigirém. siirom (est.) széngőz ; kohlendampf Gn. — sürüm gőz, pára; dampf, dunst Bd. sűrűm id. Tr. — s. logálen yropí.Ji'B Tr. surl-: surlén keá (m.) megmosdik; sich abwaschen; 3aMHBaeTLca Tr. surnáj (cs.) duda; dudelsack; BOJitiHKa Tr. surt (cs.) telek (ház s a hozzávaló jószág); landgut (die háuser und der boden) Bd. Gn. allé gebáude im hof Tr. Zol. surt haus Ocs. 79. kűj s. óanma Ocs. 13. surtlo mdlan&e hofgrund G. 55. s. olmo elhagyott házhely; verlassener hausgrund Bd. — s.-ört házi szellem; hausgeist Tr. s.-ümbál' sa/ce haus schirmender engel Tr. s.-kugo-jumo, s. kugo pujroso, surtem arálesq gottheiten als schirmer des hauses Tr. — surt-ozá hauswirt P. 13. surtlo kuguzáj id. Tr. surtlo kuwáj hauswirtin Tr. — surt szülőföld; vaterland, geburtsort Tr. sürtán v. curták id. Tr. siirtnem (t.) megbotlik; stolpern, straucheln sürtnülam fr. id. Bd. — sirtnem (m.), sertnem (m.), id. sirtniktém (m.) caus. Bd. — t. sürten-. sűs-kel hámszíj; kummetriemen; ryjKH Tr. — cf. süspan. suskán dadogó; stotternd Tr. — cf. t. süzeán schwátzer Bál. susko háló; netz (zum fiseben) Tr. — cf. t. süz- fischen Bál. süsarém megereszt, kigombol; losbinden, aufknöpfeln Bd. sűsárém id. Tr. — súsűmém intr. v. seserném id. Tr. susor (cs.) beteg, sérült, sebesített; krank, krüppelig, verwundet Gn. susor verwundet, krüppelig Bd. —seb; wunde Bd. Gn. Ist. 237. Öcs. 94. suser id. Tr. betegség; krankheit Bd. Ist. 138. fájdalom; schmerz Gn. — susor id. Bd. — cf. suser. susergém megsebesül; verwundet werden Tr. susurgem, -emam, -galdam, -gedem megbetegszik, erkranken Bd. — susergalte sértet-207