Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Szilasi Móricz: Cseremisz szótár - VI. 172

200 SZILASI MÓEICZ. suklan- szomorkodik, nem tetszik; betrübt sein, missfallen Uf. 39. j. — cf. suluklan-. suksa (t.) angyal; engel Bk. 36. sukso id. Bk. 48. Tr. sulem (cs.) megvált, kivált; einlösen, auslösen Ist. 194. Bd. Tr. megbocsát; verzeihen Ocs. 57. sulalt- megbocsáttatik; wird verziehen Ocs. 9. — síden lukmo megváltás; erlösung Ist. 264. sülén luktám cnacaio, HCKynaio, CBH^'feTeJiLCTByio BL iiojn>3y Tr. sülén nalám őepy oőpaTHO 3ajroateHHoe Tr. sulém (m.) szól, igér; sagen, versprechen Bd. versprechen Tr. sulitlém id. Gn. — cf. r. cyjiHTb versprechen, cs. sol- viel zusammensprechen, behexen. sul'ema (m.) ígéret; das versprechen Bd. sülök hám; kummetriemen ; cynoHb Tr. sűlűk (est.) piócza; blutegel Tr. suluk (cs.) bűn; sünde Bd. Tr. sulukjazok id. Bk. 46. — sulok sündenlosigkeit (?) Gn. 61. 79. 56. - - sulukán sündhaft Bd. sulokán id. M. 78. suluklanás elcsügged; verzagen ; yHHBaTb Tr. suluklandarém vétkessé tesz, megbotránkoztat; zur sünde verleiten, skandalisieren Bd. sulup zár; riegel Tr. — cf. sura. süm érzet, tapintás; gefühl, tastgefühl - - kod sűmja tapogatózva; tastend; Ha omynb Tr. [id. Tr. süm: kol-süm halpikkely; fischschuppe P. 7. sümja v. sim sumat kece (t.) szombat este; sonnabend Gn. sümorém (cs.) eldönt, elpusztít; fállen, umwerfen, zerstören P. 7. sümor- iá. Gn. hinabfallen lassen G. 53. semorem Sm. 8. sümürém- pa3pymaTb Tr. — sümorlém eldől; umfallen G. 26. sümürlém eldől, hengeredik; umfallen, herabrollen Bd. sümürlém pa3JiHBaiocb, pa3pymaiocb Tr. sümürlütam fr. Bd. semerlem (m.) zusammenstürzen Bd.— sümürlen vozas elesik; umfallen Bd.— cs. sümürle- Tr. — t. jimer- niederreissen, jimerle- einfallen, einstürzen Bál. sumka (r.) bátyú; ránzel Gn. sűmsür (cs.) csökönyös; eigensinnig Tr. — sümosor szódé; fressig Tr. sumserlanoso id. (wo ?) — cf. sonsor. sümülás botlik; stolpern Tr. — cf. sümürlém. sünás (r.) beszárad s megreped; eintrocknen u. risse bekommen, sich spalten Tr. — r. coxHVTb. sünatem csudálkozik; sich verwundern Gn. sur (est.) ősz, szürke; grau Bk. 20. Gn. Tr. — suro dunkelbraun; őypbiii Tr. — cf. sara cs. suru t. sora. sura (cs.) lakat; schloss Gn. — Ossz. s.-pocos, s.-ivocos kulcs; schlüssel Gn. sura-woc Ocs. 117. sura-ivoö id. G. 55. sra-woc id. Ist. 166. 206