Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IV. 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 19 (pl. gyermek számára) hosszúkás, ladik alakú szekrény is megfelel a czélnak (GOND. 42; PALLAS III : 54.). Tudva azt, hogy az éjszaki vogulok fűrészt ma sem használnak — még pedig, mint nekem mondották, az ősi hagyományokhoz való ragaszkodásból, vagy saját kifejezésükkel, mivel: mansi sirá ti «ez a vogul szer, ül. szokásgyakorlat» — természetesen fáradságos is volna a sír alakjának jobban megfelelő négyszögletes deszkakoporsó készítése (melyhez t. i. a deszkákat csak úgy nyerhetnék, ha annyi fát, a hány deszkára szükség van, két felől addig ácsolnának, míg deszka nem lesz a megmaradó középrészből): mindamellett hihető, hogy a ladik alaknak a lélek túlvilági életéről való hitben rejlik igazi magyarázata. Látjuk ugyanis alább, hogy a léleknek, míg végső czélpontjához, a halottak hónához eljut, sokszor kell átkelni folyókon, sőt maga a halotti ország is óriási víz szigetén van; nagyon kapóra jöhet tehát a léleknek, ha teste — s tudvalevőleg ez az élő előtt a holt lélek főképviselője — mindjárt ladikban is van. A vogul-osztják embernek e szerint nincs szüksége Cháronra s megtakaríthatja magának vele adott obulusait. Elkészülvén a koporsó, a halottat beleteszik, még pedig férfit férfiak, nőt nők (GOND. 44.). Ezután következik a készséggel való ellátás a fent leírt módokon. A kondai osztjákoknál ezen kívül még szokásban van, hogy a halottat vörös gyapjúfonállal bonyolítják teste hosszában körül, mely rajta marad, míg csak a házban van. Ez a fonál, úgy látszik, a halott ruháját van hivatva jelképezni; mert mielőtt a halottat kivinnék, leszedik róla e fonalat s darabokra tépve szétosztják a rokonoknak, kik ezt mintegy az elhunyttól emlékül kapott ruhadarabként, láb- és kézcsuklóikra kötve addig viselik a gyász jeléül, míg magától le nem esik (PATK. I : 144.). A koporsót kivitele előtt nyírhéjjal födik be, melyre az éjszaki vogulok szénnel erdei vad, madár, vagy halalakokat rajzolnak (GOND. 44.), a kondai vogulok pedig krétával jelképes köröket s egyéb jegyeket (INFANTJEV IV : 254.). Ezek a jegyek bizonyára a koporsó jeliratot helyettesitik; talán nem is voltak mások eredetileg, mint az elhunytnak tamgái, azaz aláíráskép használt kézvonásai. A temetés az éjszaki voguloknál rendesen még az nap történik, melyen a halott elhunyt (GOND. 42.); de a kondai nép ma már orosz módra bevárja a harmadik napot (PATK. 1:143.). Mielőtt a halottat kivinnék a házból, az éjszaki voguloknál a család leg-2*