Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IV. 1

16 MUNKÁCSI BEKNÁT. a halottéba, oly felfogással, hogy ezzel a halottnak kedveskedik)). Itt tehát az élő ember a holtat egészen élőnek tekinti; vele úgy nyájaskodik, mint mikor egészséges korában meglátogatta. A túlvilági életre való fölszerelés lényeges szertartása a vogulok és osztjákok temetkezésének mindenütt, még ott is, a hol a kereszténység egyébként az egész pogány életmódot kiszorította. SZOROKIN (Putjes. 48.) még a lozvai voguloknál is tapasztalta, hogy a sírba íjjat, nyilat, pálinkát, burnótot tesznek azon meggyőződéssel, hogy az illető okvetetlenül vadászik, burnótot szí, pálinkát szí a túlvilágon is, mint földi életében. BRAND a XVII. sz. végén írja a Csuszovaja-melléki vogulokról: «Quand quelqu'un d'entr'eux meurt, ils l'enterrent, páré de ses plus beaux habits : ils mettent dans la fosse une somé (Targént, proportionée aux facultez du defunt, ofin, disent ils, qu'il ait de quoi se nourir, apres sa resurrection» (1. fentebb). GONDATTI szerint (42—43.) az éjszaki vogulok oda adják a halott mellé mindenféle apró holmiját a sírba; nagyobb holmijait pedig, különösen szánját, rénhajtó rúdját, hótalpait, evezőjét, néha a ladikját is a sír fölé vetik, mindent felfordítva. Hogy a halotthoz adott eleséget később friss készlettel kiegészíthessék, a sír fölé épített alkotmányon kis ablakot hagynak, melyen át ételeket, pálinkát, dohányt bocsátanak a tetemhez. Ugyanide bizonyos apró falapátocskákat is helyeznek, melyek a kanalat helyettesítik úgy mint az isteneknek nyújtott áldozatoknál. A sámán sírjába beleteszik azon tárgyakat is, melyekkel hivatását gyakorolta, istenkék ábrázolásait, talizmánokat, állatfogakat, állkapocs-csontokat stb. (u. o. 44—45.) INFANTJEV meglátogatván egy kondai vogul temetőt, minden férfi sírja mellett egy evezőt s minden nőé mellett egy teknőcskét talált (IV : 253.). Bővebb részletekkel van kifejlődve e szokás az osztjákoknál, a mint erről már a régiek tudósítanak. NOVITZKIJ szerint az osztjákok «az elhunyttal együtt sírjába helyezik részben holmijait is, különösen azokat, melyek az élethez szükségesek, minők: a ruházat, íjj, nyilak, fejsze, üst s más egyebek. Ezt a szokást azon balgahitűségük folytán gyakorolják, mely szerint az embernek halála után is szüksége volna élelemre, miért is az élelemhez szükséges tárgyakat a halottnak melléje helyezik)) (46. 1.). PALLAS is írja, hogy «a halottnak legjobb ruháit adják föl, melyeknek megválasztásában tekintettel vannak az évszakokra)), nyilván hogy a halott télen ne fázzék s