Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IV. 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 17 nyáron ne izzadjon túlvilági életében. Ugyancsak szerinte «a halott mellé helyezik minden szerszámát, melyet földi életében használt, pl. kését, fejszéjét, burnótszelenczéjét stb.; kivételt csupán a kova és aczél tesz, melyeket csak fából faragott másukban adnak át a halottnak*) (1. fentebb). Az utóbbi kivételes eljárásnak nyilván az az oka, hogy a sötétség birodalmában nem szabad az árnynak az isteni rendelés ellen föllázadnia s esetleg világot gyújtania. Az ujabb utazók közül különösen FINSCH értesit tárgyunkról tüzetetesebben, ki sok éjszaki osztják sírt fölbolygatott. Ezekben ő a halottakat a legjobb ruhába takarva találta, mohára és rénszőrre fektetve, rénbőrrel befedve, tehát ugyanazon készséggel ellátva, melyet a világra jövő csecsemőnek adnak (545.). Ez utóbbiban bizonyára azon gondolat nyer kifejezést, hogy a halál is születés, belépés egy új világba, afféle mint a gyermeké. A halott mellett hevertek FINSCH tapasztalatai szerint az ő kedvelt szerszámai, jelesen : fejsze, kés, szaru, burnótszelencze, pipa, üst stb. A mi belül nem férhetett el, kívül kapott helyet. Ilyenek voltak a fő táján a rénhajtó rúd, a lábnál egy ladik levágott hegye, oldalt egy hótalp ; felaggatva: réncsengetyü, rénhám; mellette: fölfordított szán, a legtöbbje összetörött állapotban. Voltak még a sírok körül: vadász-és halász-szerszámok, íjjak, nyilak, háló süly esztők, parafák stb. egyszóval mindenféle, a mivel a halott leginkább foglalatoskodott (u. o.). Hasonló tárgyak voltak láthatók keresztény osztjákok sírjain is, melyeknél természetesen a kereszt sem hiányzik. Jellemző körülmény a lótartó délibb osztjákokra nézve, hogy ezeknél a rénhám ot lóiga váltja föl a sírnál (549.). Ott a hol gyermek van eltemetve, felfordított bölcső jelzi a halott földi foglalkozását. Ide vonatkozó eltérő változatról tudósít INFANTJEV, ki szerint a felső kondai vogulok, «ha gyermek meghal, nyírhéj-bölcsőjét felakasztják az erdőben egy bizonyos meghatározott fára, kidobván előbb a fa alá a gyermek ágyául szolgált mohát. Néha ilyen fán igen sok e fajta halottbölcső halmozódik egybe» (IV : 256.). PATKANOV szerint a kondai osztják nő temetésénél vele adják egy nyírhéj-kosárban varrószerszámait, leánynál még ezeken felül szalagjait (I : 143.). Ugyané szerző arról szerzett meggyőződést, hogy a régi osztjákok sok olyan holmit is adtak a halott úti készségéhez, minőket a mai félig eloroszosodott osztjákok nagyobb értéküknél fogva már megtartanak maguknak; gyakran találhatók pl. régi sírokban réz-NIELVTTJD. KÖZLEMÉNYEK. XXX. 2