Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IV. 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 15 iránta tanúsított igaz szeretetét, a másvilágban sem szűnik meg sohasem hálásnak lenni érte». FINSCH ugyan saját gyér tapasztala­taira hivatkozva kétségbe vonja e tudósítás helyességét (549.), ebben még sincs semmi okunk kételkedni; mert a leírt eljárás igen híven megfelel a vogul-osztják lélekhitnek. A véres hajszál, melyet a halottra dobnak, jelképes önfeláldozás: a hátra­maradott saját vérét, testét adja a holttest körül lebegő léleknek. Nem lehet becsesebb s keresettebb tápláléka az emberi léleknek, mint éppen az embervér s az ember teste ; láttuk e gondolat nyil­vánulásait fentebb is. Természetes, hogy ez az embervér-áldozás nagyban nem gyakorolható s hogy helyette be kell érnie a halott szellemének a bőségesebben nyújtható állatvérrel, melylyel az alább leírt halotti tor szertartása látja el. Minden leplezés nélkül fejezi ki azt az eszmét, hogy a halott lelkét étellel kell ellátni, a kondai vogulok és osztjákok búcsúvendégsége. Mindenfelé elterjedt s a kondai népnél is szokásban levő a temetést követő halotti tor; de egészen saját­szerű, hogy a halottat otthon, még mielőtt a házból kivitték volna, tartsák jól mindenféle étellel s ezt közvetetlenűl teteme mellé he­lyezzék, íme miként írja le INFANTJBV a felső-kondai vogulok ide vonatkozó szokását (Vjestn. Jevr. 1894; IV : 254.): «A mint a ha­lottat a koporsóba helyezték, az asszonyok külömböző ételeket kezdenek készíteni s mindegyiket közvetetlenűl a halott mellé állít­ják, így pl. legelőbb sült fajdot hoznak s ráteszik az asztalra az ugyanott fekvő koporsó mellé. Kövid idő múlva főtt rénszarvas­húst hoznak elő, s miután az előbbi tálból egy darabkát a koporsóba tettek, e tálat elviszik s az új fogást teszik helyébe. Ezután tehén­húst hoznak s így sorban mindenféle ételeket, a minőket csak a vogul konyha ismer, mindegyikből egy-egy darabkát a koporsóba rakva. Végül még dohányt, pipát s ha az elhunyt tubákos volt, burnótszelenczét raknak a koporsóba, a hová egy kis pálinkát is öntenek, továbbá néhány pénzdarabot tesznek*. Mi volna ez egyéb, mint a halottnak ellátása útravaló eleséggel s pénzzel?! PATKANOV hasonlót ír az irtisi osztjákokról (II: 142.); eszerint: «A meddig az elhunyt az asztalon fekszik, egy burnót­szelenczét helyeznek melléje s néha ételt is. Minden ember, a ki csak a szobába lép, ezen szelenczéből egy szippanat burnótot vesz, fölszíja s ugyancsak egy szippanatnyit tesz a maga szelenczéjéből

Next

/
Thumbnails
Contents