Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IV. 1

A Ar0GUL NÉP ÖSI HITVILÁGA. 9 állapotba; amennyiben Numi-Tq,rém, ki hótalp-botját állandóan az « élet vize»-ben (Min vit) tartja, midőn vétkes embert vesz észre, elkezdi kavarni a bottal a vizet s rápillantva arra az emberre, rövid időre lelkét veszi. Ily esetre mondják, hogy numél patwés ((felülről baj érte» (u. o. 54.). Jelentős szerepe van a lélek ideiglenes különválásának az istenidézés esetében, a midőn a megjelenő bálványszellem a r é ü 1 é sbe jutott s testében érzéketlen sámán lelkével a bűvölő téren érintkezik, tárgyal, alkudozik, gyakran veszekedik, sőt verekedik. Az ily lélekkiválást a sámán a légyölő galócza élvezetével s bóditó cselekedetekkel mesterségesen is előkészítheti (I. bővebben alább). A bódulás vogul műneve: kélp-sényiv, azaz «vér-köd» (kélp-sénywné télilés «vér-mámorba keveredett*), vagy egyszerűen : télilés ((összezavarodott*) == «eszét vesztette, dühében őrjöng»); ilyenkor az ember lelkét mintegy «ködfátyol» takarja el, se lát, se hall. Az ily vérdüh isteneken is megesik: a kisobi istenség (Ajás-tq,rém) ettől elragadtatva megöl mindenkit, a kit csak előkap; csak lábát kezét lefogó testvérei s bácsija képesek őt nagy nehezen észre téríteni (II : 24.). Hasonló esetet beszél el az ének a Xul!-aí ér-leány legidősebb fiáról, ki ily dühében összerágja saját pánczélrnháját, kardját, nyilas tegzét s végül medvévé változik (I : 98, 125.). A Ték-i&ten harczi mámorában már hét sógora közül az utolsót készül agyonütni, s csak feleségének keze tartja vissza kardját e tettétől (II: 43; 1. még: IV : 174.). Az e fajta romboló mámora az isteneknek a pupi'-sén%w, jTid-sén/w («bálvány-mámor, Ördög-mámor» ; II: 43.). Az alsólozvai medveének a holt medvére alkalmazza e szót: smghwejém «ámulatba jött», azaz «lelke ködbe borált» (III : 207.). A közönséges (pl. részegségből eredő) emberi mámor szava: ÉV. pan% (KLV. penkhli «részegszik)*, pőnkhlém «részeg» ; EV. pariéin id.), mely egyszersmind a «légyölő galóczá»-nak a neve, jeléül annak, hogy régebben ez pótolta a szeszes ital helyét (1. alább). Ez a testhez kötött lélek vogul biológiája. Új és másnemű élete kezdődik a léleknek akkor, midőn a testtől teljesen függetlenné lesz, vagyis a h al ál beálltával. A monotheistikus vallások amaz optimista fölfogásának, mely a jámbor embernek a túlvilági életben a földi gyönyöröket hatványozottabb mértékben helyezi kilátásba, a vogulok és osztjákok hitében semmi nyoma. Az alvilág itt sokkal komorabb, mint a görögök Hádese is. Legjobb esetben is csak ten-