Nyelvtudományi Közlemények 29. kötet (1899)

Tanulmányok - Margalits Ede: A magyar közmondások és szólások rostája - I. 72

A MAGYAR KÖZMONDÁSOK ÉS SZÓLÁSOK ROSTÁJA. 73 Pécs 1890; MARG ALÍTS EDE: Magyar közmondások és közmondásszerü szólások, Budapest 1897. DECSI JÁNOS és KIS-YICZAY tulajdonkópen latin közmondások közlését tekintették főczéljokul, azért ezeket részben szórói-szóra fordítják magyarra, részben szabadon fordítják és az idegen közmondást magyar köntösben mutatják be, részben igazi, ma is élő magyar közmondással magyarázzák; munkájuk ezen utóbbi része igen értékes, de az előbb említett módozat a magyar közmondások kritikája szempontjából nem helyeselhető, és eredménye az volt, hogy a későbbi gyűjtők ezen részben egészen idegen, részben tartalomban idegen, alakban pedig magyaros mondásokat valóságos magyar közmondásként vették fel gyűjteményükbe. E tekintetben különösen hibás KIS-VICZAY, ki halomszámra gyártotta, sőt versbe és rímbe is foglalta mondásait, melyeket abban az alakban a magyar nép soha sem használt; és a későbbi gyűjtők ezeket a becsempészett kakukfiakat mégis valóságos magyar köz mondásszámba vették! DUGONICS nagy gyűjteménye is számos idegen szentencziát fordít magyarra, BALLAGI meg igazi virtuozitással rengeteg sok idegen közmondást ver magyar kaptafára és e tekintetben nem éri be a latin közmondáskincs becsempészésével, hanem kiterjeszkedik a modern nyelvek gazdag közmondási anyagára is! ERDÉLYI JÁNOS gyűjteménye első kísérlet egy kritikai szempontból összeállított magyar közmondásgyűjtemény megalkotására, a mi abban nyilatkozik, hogy keresi az egyes magyar közmondások ritmikus formáját, mely iránt DuGONicsnak nem volt érzéke, és a közmondásokat alapszók köré igyekszik csoportosítani, azonban is Ő jórészben átveszi a régi gyűjtők mondvacsinált magyar közmondásait és a közmondásszeríí szólásokat és a hasonlatokat is felveszi, mint elődei, de gondosan kerüli a BALLAGI-féléket, a mi nagy dicséretére válik. SIRISAKA teljesen kritikátlan és régen elavult ábéczés rendszere miatt nagy hanyatlást mutat ERDÉLYivel szemben. Az én gyűjteményem az anyag összegezésével és az alapszórendszer tökéletesítésével csak előmunkálat egy kritikai magyar közmondás gyűjtemény számára. Egyéb értéke és igénye nincs; mert az, hogy annak kimutatására is törekszik, ki használta Írásban legelőször az egyes közmondásokat, vagyis mily régóta van egyik-másik használatban, az csak kísérlet és mellékes dolog. Hogy a magyar közmondások kritikai gyűjteményét összeállíthassuk, először is ki kell rekesztenünk a közmondásszerű szólásokat és hasonlatokat, mit a közmondás és példabeszéd fogalmának pontos meghatározása által érhetünk el, és akkor mindazon közszólások, melyek ennek keretébe nem tartoznak, kiszorulnak. Ezt némelyek igen nehéznek tartják, pedig voltaképen nem nehéz, hanem az igaz, hogy akkor némely