Nyelvtudományi Közlemények 29. kötet (1899)

Tanulmányok - Margalits Ede: A magyar közmondások és szólások rostája - I. 72

74 MAKGALITS EDE. kedves és jellemző' szólásunk a közmondások kritikai gyűjteményében helyet nem foglalhat; de ezen azzal lehet segíteni, hogy ezeket külön czím alatt, mint «közniondásszerű szólásokat') és «közmondásszerű hasonlatokat*) külön-külön gyűjteményekbe foglaljuk. Ezen kirekesztő' munkát a németek, francziák, angolok, olaszok, oroszok, gyűjteményeikben már véghezvitték, ós pedig azon az alapon, hogy közmondásnak vették : azon nópök körében közszájon forgó, hol komoly, hol meg tréfás népies szólásokat, melyek valamely tapasztalati igazságot, megfigyelést vagy gyakorlati életigazságot, hol sajátlagos, hol képletes alakban fejeznek ki. Igaz, hogy munkáikban nem mondják ki, hogy ez a meghatározás szolgált elvükül abban, mely közszólásokat soroztak be gyűjteményeikbe, de világosan kiderül ez abból, hogy melyeket vettek fel és melyeket rekesztettek ki. Felvették a valamelyes axiómaszerüséggel biró, vagy szentencziás természetüekot, és kirekesztették az ezen jelleggel nem bíró, bár különben népies és szép egyszerű közszólásokat és hasonlatokat. Ezt majd nálunk is meg kell tenni. De ezen kívül még két dolog szükséges : külön-külön meg kell állapítani az idegenekkel egyező vagy rokon és a teljesen eredeti magyar közmondásokat, azután a sok hasonló közül a legjobbat kiválasztani. Az idegenekkel egyező magyar közmondások vagy olyanok, melyeket egyes túlbuzgó gyűjtők egyszerűen lefordítottak valamely idegen nyelvből és a melyek ezen alakban soha a magyar nép között közszájon nem forogtak, tehát nem is magyar közmondások, hanem csak úgy kerültek a magyar közmondások közé, hogy a későbbi gyűjtők az előbbiek anyagát minden kritika nélkül gyüjteményökbe felvették ; vagy olyanok, melyeknek idegen eredete kétségtelen, de melyeket a magyar nép tényleg elfogadott, használt és használ máig is, és így nekik a polgárjogot közmondásai sorában tényleg megadta ; vagy olyanok, melyek daczára annak, hogy egy vagy több idegen nyelvben alakilag és tartalmilag a magyarokkal egyezők, mégis eredeti magyar közmondásokul tekintendők, mert az emberi természet azonossága és az életviszonyok hasonlósága talajából fakadtak nálunk és másoknál is, és semmiképen nem kölcsönzöttek. Hogy ezt esetről-esetre megfelelő módszerrel elvégezhessük, az első teendő : egybeállítani külön-külön azon magyar közmondásokat, melyek alak és tartalom tekintetében egyezők a magyarban és valamely idegen nyelvben; és csak azután kövétkezhetik a kritikai rostálás. Azon nagy befolyásnál fogva, melyet a latin nyelv századokon át gyakorolt a magyar közéletre, első sorban a latin közmondások kincsét kell átkutatnunk, és az ezekkel egyező magyar közmondásokat megállapítani, még tekintet nélkül arra, hogy becsempészet-