Nyelvtudományi Közlemények 29. kötet (1899)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben (III.) 4

ÍRJA ÉS KAUKÁZUSI ELEMEK A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN. 5 világosabban fejti ki álláspontját «C'entralasiatische Studien» tanulmányának «Die Pamir-Dialekte» czímű második részében, mely a «Sitzungsberichte der Phil.-Hist. Classe der kais. Akademie d. Wissensch. in Wien» folyóirat 96. kötetét tevő 1880-ik évfolyamáben. Kimutatja TOM., hogy a ÜEHNtől annyira fölmagasztalt «mű" veltség iránt fogékony, nemes származatú és szép testalkatú)) árja és sémi nomádok sem voltak külömbek erkölcseikben és szokásaik" ban a finn-mongol fajbelieknél; amazokról is tudjuk, hogy föld1 kunyhókban laktak, tátoválták magukat, mérges nyilakkal lőttek* az ellenség koponyájából ittak, öregeiket agyonütötték, ínrostokbó^ sodrott czérnával varrták bőringeiket stb. Az ilyfajta kultúra kö" zösségére a két faj között egyes azonos műszavak is vallanak, így : gör. YÍJTY] «erdhöhle, behausung», szláv zupa ezek mellett: gör. %Ú7r/], szkr. kupa «grube, höhle)> : v. ö. mongol yaba «grube», tör. koba «höhle», finn kuoppa, zürj. göp,gu «grube»; továbbá zürj. górt, votj. gurt «fovea; domus, domicilium subterraneum priscorum SyrJ8enorum»: v. ö. Bzkr. gárta «höhlung, haus». Szintilyen a magy. méreg, finn myrkky, észt mürk (gen. mürgi), lapp mirkko = osszét marg «gift». Különben egy anthropologiai irány Európa brachykephaljait epén összekötő kapocsnak tekinti a dolychokephal kultúrnépek és a mongol faj között. E mellett a nyelvtudomány terén mindinkább érvényre igyekszik jutni amaz elmélet, mely az indogermán nyelveket az éjszaki agglutináló nyelvcsaláddal hozza közelebbi kapcsolatba azon mind világosabban kiderülő tényből indulván ki, hogy az indogermán ősnép a Kárpátoktól Dél-Oroszországon és a déli Uralvidéken át egész az Aral-tóig és a Pamir fen síkig terjedő széles földövön honolt, a hol földrajzilag a finnek, ugorok, törökök ós mongolok estek éjszakfelől legközelebb hozzájuk. E földrajzi s egyszersmind kultúrai kapcsolatról tanúskodó nyelvi adatok : finn jy v.á, észt iiva, jilvd «roggen, korn» = szkr. yáva- «gerste», gör. Ca/a «spelt» | finn ómen a «apfel», mely a magyar-török alma szóval együtt a mong. alima (eredeti értelmében : «schmackhaft)), ill. «süsslich, sáuerlich))), mong. amtai «süss», lapp almok, almes id. és szkr. amla «sauer» szavakkal volna összefüggő | magy. körte: (dehngut aus dem alanischen; vgl. osset. kharttu, khardo, lesg. kuni. khjort, khjortru, türk. yvár etc.») | finn v ahter a, észt vaster, cser. vastar, mord. uétir, ukstura «ahorn» : összevetve a szkr. astra-, zd. astra- «stachel» szóval | finnpihka «harz, pech», pihku- «tropfenweise hervorquellen)>,£»?s£íí «tropfen, harz, schleim»: összevetve a szkr. picchd- «gummi» s másrészt avar pic «mastix, harz». georg. phicvi «fichte» szavakkal, mely utóbbi a mord. picd, pice «fichte»> eredetére derít világot | osztj. va nd e r, votj. vudor, udor, zürj. vurd «otter»> : összev. az indogerm. udra -