Nyelvtudományi Közlemények 29. kötet (1899)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben (III.) 4

30 MUNKÁCSI BERNÁT. bői közvetetlenül szavaink kerültek, nagyobbrészt hátrahagyott utód nélkül végkép elenyésztek, talán épen a finn-magyarságba olvadtak bele. Nem hagyhatjuk emlités nélkül FIÓK értekezésének azon bőven tárgyalt s az árja nyelvi hatással kapcsolatba hozott eredeti eszméjét, hogy a szkithák — nyugatiak úgy mint az indo-s zkith ák — ugorok, azaz vogul-osztják-magyarok voltak. «Ejszak-India tartományainak, Pendsábnak, keleti Afganisztánnak tömérdek érmei közül éppen azok, melyek a szkitha királyok érmeinek tartatnak s melyeknek értelmezéséhez a tudomány eddig legkevésbé bírt hozzá férkezni, félreismerhetetlenül (!) ugor királyoknak feliratos pénzei» (4. 1.). Nagy fényben ragyog föl ezek nyomán az ugorok ősi dicsősége, annál is inkább, minthogy a természetesen hozzájuk sorakozó kutrigur v. kuturgur, kotzager, sarugur törzseken kívül (11, 37. 11.) «a hunnok nyelve is kizárólag ugor nyelv volt, melynek, úgy látszik amai déli osztják felel meg leginkább)) (11. 1.); azután meg a sinai írók yue'itchi népe (mely név a jugornak sinai hangtan szerint való átírása), továbbá a tochar nép is «déli ugor)) nyelven beszólt, amelynek ma egyetlen képviselője a magyar nyelv» (42, 49. 1.), ellentétben a szakák-ksd, «kiknek nyelve a mai ugor nyelvek éjszaki ágához (vogul-osztják) tartozónak látszik» (41. 1.). Végül «a kozár nyelv szintén a déli ugor nyelvághoz tartozott, sőt az indo-szkitha korban még magyarok ós kozárok egy és ugyanazon néptörzs kötelékében együtt éltek», mit «sem philologiai, sem históriai úton megdönteni többé nem lehet» (!). Ugyanoly kedélyes név- és számfejtegető etimológiai játékok szolgálnak e nagy állítások alapjául, minőket fentebb bemutattunk. A fő szó E%ói>-7]? = osztj. khu-t «emberek» (a szókezdő s benne: (isigma prosthetieum», 9. 1.); SXÓXOT-OI = vog. khols, khqls «ember; halandó" -+- plur..-í (a szókezdő s itt már: «sigma metatheticum»; 13. 1.). HÉRODOTOSZ «egyszemű)) 'Api[iaa7roí népének neve = vog. ari-sampa, mit FIÓK «wa<?2/-szemű»-nek fordít, pedig helyesen: «sok-szemű», tehát éppen ellentéte HER. értelmezésének. Pontosan megfelelő fordítása az négy szeműn-nek: vog. ák sampá (FIÓK éjszaki és déli, tehát külömböző nyelvjárásbeli vogul alakokat rak egy szóba, midőn ák sampá-i ír); ezzel találkoznánk az 'E£a^jraioc