Nyelvtudományi Közlemények 29. kötet (1899)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben (III.) 4

ÁEJA ÉS KAUKÁZUSI ELEMEK A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN. 31 szkitha névben, melynél azonban az a baj, hogy nem népnek, hanem egy forrásnak neve, melynek görög értelmét HER. így adja: ípal óőot «szent utak». E legyőzhetetlennek tetsző nehézséget könynyű szerrel löki félre az útból az a megoldás, hogy «HER. miért, miért nem, jegyzeteit összezavarta)) (14.1.). Az amazonok szkitha Otopíuata neve = osztj. ürt «úr» + vog. pat- «esni» (osztj. megfelelő : pH-) + -a nom. verb. képző (összerakva: aura, elesett)) — «özvegy»), mely utóbbi ugyan nincs a vogul-osztjákban ; de megvan «a klasszikusok által reánk hagyott ugor örökségben)), jelesen még e nevekben: Sác-a, Artim-pasa, Sanr-mata (15, 16. 11.). A keleti Eáx-Yj<;, Xáx-ai név alatt szereplő szkithák nevében a vogul saw «inségi) szó lappang, melynek teljesebb hangzását a magy. szeg-ény tükrözné, a szkr. gákihi mása (38.1.; GuASSMANNnál: gaka«kraft», cákín «kráftig, stark»; 1390. 1.). A Maocsafátat, Soaca^état nevekben az előrész vog. ma (may-) «föld», illetőleg osztják tü «tó», az utórész a szaka, népnév többes (-t) képzése, tehát jelentésük: mikföldi és tómelléki szakákn (38. 1.); de HEROD. és más írók határozottan különválasztják a thyssagetákat, mint sajátos szokásokkal bíró, önálló népet a szkitha eredetű massagetáktól. Indoszkitha érmek királynevei (39—43. 11.): MATTOT (görög genitivusban; tehát az -oo végzet elszakításával) = vog. ma, osztj. mü, ml «föld» | AZOX, szkr. átírásban : Aja-sa = vog. ás «atya»; de ennek teljesebb alakja: and | KAAA^EC, KAA<í>IZ0r, KAA<Í>ICHC magyar szó = Kada-fi (szanszkrit variánsok: Kasa-sa, Kaphsa-sa, Kapisa-sa). Van 00HM0 KAA<MCHC is; ebben az első szó == ou%ima, vagyis osatj. o%s

u%

«fő» (oyyu «háuptling») -f- ima «weib, frau» ; együtt: ((Kadfisés és királyasszonya)) [ KANHPKOr= osztj. konar, kenar «arm» + khu, yo «mann«; buddhista alázatossággal: «Szegény ember» | 00HPK0 = vog. vör, vnor «erdő» -f- osztj. khu, jso — ((Erdő embere)). Jelző czímek: KOZOAA, KOZOTAO, szkr. kufiula, ko^ola = kozár; tehát: «A kozár Kadafl)) | Szkr. yatugasa = jayt-uq «népek feje». Maga a Kada név = kozár kende «király» (melyben «az n nem tartozik a tőhöz, az csupán a vokál-átmenettel járó segédhang», mint ezekben : «ke[n]gyel, töve : hág-, eredetibb kág-; szefnjved-, töve : száiv-, eredetibb szag- • méfnjte, töve : inat, v. ö. Saur-tnata)! ; 50. 1.). Ilyen oszlopokon épül föl a nevezetes eredmény, hogy «az indoszkithák, kikben mongolt, törököt, tatárt és mi mindent kerestek már, kizárólag az egykor