Nyelvtudományi Közlemények 29. kötet (1899)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben (III.) 4

ÁEJA ÉS KAUKÁZUSI ELEMEK A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN. 27 szavunk, mely részint köz-, részint tulajdon főnévi jelentésben vagy 30 helyen jön elő a Eigvédában. Köznév gyanánt a türnáca = vízesés (,wassersturz, wasserfalP) compositióban, mely szónak utolsó tagja (naga = esés, omlás) általánosan ismert szkr. szó; előtagjának (tűr) jelentését azonban csak a contextusból sikerült föltételesen (kérdőjellel) a Nagyszótár szerzőinek megállapítani; tűr egyenesen az ugor nyelvek szókincséből került a hinduba» (22—23. 11.). — GRASSMANNnál a Nagyszótár nyomán : túrnaqa «etwa wassersturz» s nyomban utána: tűrni «rasch, eilend, rasch im werke» (von tur- «schnell od. kráftig vordringen»). E mellett vannak ag- és nag- igetövek azonos «wohin gelangen, erreichen» értelemmel. Látni való, hogy a íwr-nak FiÓKtól kifejtett «víz»-féle jelentése merőben kétes s hogy a Nagyszótár írói az idézett «rasch ; rasch vordringen»-féle szavakra czéloztak a tűrnágn találgató jelentés-meghatározásában. Külömben is a vogul tur sajátosan «tavat», nem pedig «folyó vizet» jelent. 3. «Sokkal jelentősebb ennél is» FIÓK előtt «az, hogy tenger szavunk is egy, ha ugyan nem két alakjában bejutott a szanszkrit nyelv szókincsébe, bár nem a vódákba» (23. 1.). — A mit ennek bizonyítására szerzőnk végbevisz, az bámulatra keltő. «Erős a meggyőződése, hogy az egész altáji nyelvcsaládnak nincs oly becses ereklyéje, mint a tenger szó ós hogy nincs oly szavunk, melylyel a nyelvészek, honiak, úgy mint külföldiek, mostohábban bántak volna el». Ez «egyenesen az ős altáji nyelv szókincséből maradt ránk szép, de értékénél csekélyebbre becsült örökségül; valóságos antediluvialis maradvány ! Jelentését tekintve eredetileg az ég (coelum) fogalmát fejezte ki; aztán átment jelentése az ég lakóira és jelentett istent; harmadik helyen jelenté az ég földi képmását a tengert (lat. maré)». Ezen okoskodás alapján egy szócsaládba tartoznának vele bűvészi hangváltozások révén : magy. ördöng, temér-dek és tering-ette; vog. tarém «himmel; gott» ; török tanri «himmel; gott» és dengiz, tengiz «meer» ; az akkádi dingir és dimer «gott» ; szkitha Temerinda, a Mseotis neve, «quo significant matrem maris» (PLINIUS szerint; FiÓKnál az adat kijavítva: Temer-ima «uxor maris»; mert az osztj. ima «weib, frau»; holott egyszermind «müttercheri))); szkitha ©aii'.fxaaáSag a tenger istenének neve, melyet «az ugor (!) tamir s a zd. mazdao (isten) összetételének)) kell elfogadnunk; Ta^opawfy hegyfok neve a Mseotis partján (= «tenger-kö»,