Nyelvtudományi Közlemények 29. kötet (1899)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben (III.) 4

Á1UA ÉS KAUKÁZUSI ELEMEK A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN. 25 pahl. gund «heer», ujper. yund, yunda «schaar, menge» és az osztj. ar, vog. «n' ellenében: zd. ári «füllé», ára «volkommen»)? — Nagy súlyt helyez F. különösen a védai ogatia, ugana, ugrá, ugrí, u.ghra állítólagos «népnevekre)), melyekben «az ugor szó szép variatiókban volna képviselve)) (18. L). Az imént idézett szanszkrit szótárban e szavak magyarázatai: aogana- (adj.) ,verstossen' [nach Böhtling-Roth] für ava-gana ,von seiner schaar versto3sen'» 304. 1.) | ugrá- «,kráftig, máchtig, gewaltig' von einer wurzel ug[Curtius, 159.], welche auch in ó$as «kraft» enthalten u. aus va$,rege sein, kráftig seiní

[vá$ra

,donnerkeil des Indra', vaja ,kraft, stárke'] geschwácht ist; 2. von göttern gebraucht; namentlich von Indra, den beiden Acvinen, den Maruts, seltener von Varana, Bhaga, Soma etc. 3. substantivisch : ,der máchtige'; ugra-putra ,máchtige söhne habend', ugra-báhu ,kráftige arme habend', ugrádeva ,eigenname eines mit turvágau-yádu genannten mannes (máchtige götter habend'))). E magyarázatokra czélozva FIÓK azt jegyzi meg, hogy «a Nagyszótár szerzői e nevek egy részét közfőnévvé eletimologizálták, a melyikkel pedig ezt nem merték tenni, azokat megtették felhődemonoknak, legtöbb esetben hindu törzsek megfejthetetlen neveinek)). De hol a bizonyíték, melynek alapján FIÓK magyarázatának több hitelt adjunk, mint a szanszkrit irodalom és nyelv nagynevű búvárainak? Megengedve azonban, hogy az idézett szavak csakugyan népnevek, föl lehet-e tennünk, hogy már a Eigvéda korában vogulokra és osztjákokra vonatkozott az ugor nevezet? «Az ugor népnevezet eredeten czímű értekezésemben (Ethnographia VI : 349—387.) bebizonyítottnak vélem, hogy «az ugor, ogur név eredetileg az ókorbeli nyugati török törzsek összefoglaló jelzője szemben a keletebbre lakó s tőlük nyelvjárásilag is külömbözŐ oyuz-okkal, kik magukat közönségesen türk néven is nevezték és nevezik ma is», valamint hogy «csak történeti és műveltségi érintkezés révén jutott az on-ugur, vagy szláv fejlésében ugor név a magyarokhoz s másrészt az egyszerű ugor, illetőleg jugor név a vogulokhoz és osztjákokhoz)). így fogja föl a dolgot BRUNNHOFFER is, ki «Iran und Turáni) művében (77. 1.), mint FIÓK is idézi, az oganaféle szókban török s nem ugor népet («ein mit dem namen an die ungern erinnerndes türkenvolk))) vél fölismerhetőnek. Az efféle ingatag értékű névfejtegetéseknél sokkal komolyabb figyelemre tarthat számot FiÓKnak azon elvileg helyeselhető esz-