Nyelvtudományi Közlemények 29. kötet (1899)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben (III.) 4

24 MUNKÁCSI BERNÁT. itt atulaj donnevek magyarázatának, melyeknél nem lévén a szó eredeti alakulása s értelme biztosan megállapítható, tág tere nyílik a képzelem játékainak, főkép ha még hozzá az a minden korláttól független módszer járul, melylyel a szerző műveleteit végzi. Álljon ezek értékének megitélhetése czéljából e helyütt pár példa. A pendsábi «ja£ (vedában Yatu, Yadu) név, e népfaj máig viselt neve az ugorok nevének (jaht = népek) prákritos alakja» (30. 1.): így tanítja FIÓK. Ámde kérdés, hogy vájjon a jaht csakugyan az ugorok neve-e? Mi úgy tudjuk, hogy az uráli ugorok magukat mariéi («vogul és osztják))), Ás-yo, Xanda-%o («obi osztják))), azután Ás-jay (id.), Taiíat-jay («irtisi osztj.»), Joyén-jay (jugani osztj.), Térrv-ja% («Tym-mellóki nép») néven nevezik, mely utóbbiakban a ja-/ szó határozottan «nép »-et jelent; de nemcsak ugort, hanem pl. ezekben: jarkan-jay «szamojéd népet*, khatéúja% «tatár népet», a jay tehát bennük ép oly kevéssé «népnév*), mint a magy. nép, vagy latin popultis szó. Azután vájjon biztos-e, hogy a jay szó régi eleme az osztják nyelvnek? Azon körülmény, hogy az összes rokon nyelvekben, még a vogulban és magyarban is, e szó ismeretlen, hogy etimonja itt föl nem deríthető, különösen pedig, hogy a csuvasban is megvan jéy «volk, leute, nation»> (NyK. 21 : 39.), nagyon kétessé teszi ennek fölvehetőségét. De meg miért kelljen magát egy népnek (ha netán külömböző törzsekből verődött is össze) többes számban «népek»-nek neveznie? A yátú- szót külömben a szanszkrit szótárírók nem is magyarázzák népnévnek, GRASSMANN Kigvéda-szótára szerint pl. jelentései: 1. «spuk, spukhaftes wesen, zauberei»; 2. (többesben) «spukhafte geister, dámonen» (ebből: yá- «gehen, reiten, fahren, füegen») s az Avesztában is yatu ((zauberer; zauberei» (JUSTI Hb. 246.). Ha csak ilyen alapokon nyugszik, bizony nem nagy hitelre tarthat számot az a fölfogás, hogy a 3átok nem mások, mint ugorok (vogul-osztjákok) voltak. — Ugor szó FIÓK szerint a Kabul és Indus összefolyásánál lakó védai gandhari népnév is, mely t. i. a vogul yqnt, khönt «had» és ari' (tő: ary-) «fölös, sok», osztj. ar «viel, genug, überflüssig» (F. merőben alapnélküli fordítása szerint: «nagy») szók összetétele volna s betűszerint had-nagy-ot jelentene*) (31. 1.). Föltéve, hogy «had-sok» alkalmas népnévül, miként bizonyíthat a szó ily elemzése ugor eredetre, mikor mind a két alkatrész iráni eredetű (v. ö. vog. yqnt, magy. had, finn kanta «complexus, collectio» ellenében: