Nyelvtudományi Közlemények 29. kötet (1899)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben (III.) 4

m MUNKÁCSI BERNÁT. lításával válik érthetővé (pl. a szókezdő s ezekben: mordv. sede, sed' «brücke»; vogul sqtér, zürj., votj. surs «tausend» = szkr. sétu- «brücke», sahásra- «tausend» ; de: zd. haétu-, osszét yld, %ed, magy. híd «brücke», zd. hazafira, pehl. hazar «tausend» ; szintigy a szóközépi és szóvégi sibilans ezekben: mord. azoro, azir «herr» s s > t változással vog. §tér, ötér «fürst)> : v. ö. zd. ahura«herr» = szkr. asura- és vog.-osztj. saris, zürj. zari$, votj. zarez «meer» : v. ő. óper. drayah-, zd. zrayanh- «meer», szkr. gráyas«ausgedehnte tláche».— 3. Vannak olyan iráni és finnmagyar szókincsbeli egyezések, melyek a legrégibb s legteljesebb alakokat tükrözik, úgy hogy hozzájuk képest pl. apahlavi alak fogyatékosabb (pl. zürj., votj. zárni, vog. sqrni «gold» = zd. zaranya-, osszét suyzariná;de: pahl. zar, ujper. zer <»gold» ; vog. aiwén «zaun des pferdes» : v. ö. zd. aivi-dana-, szkr. abhi-dani- «halfter» ; de : osszét vidon, vidon «zügel», sariqöli vidán «a briclle»). — 4. Igen gyakoriak a sajátos osszét hangalakulatok, melyek különös alán nyelvterületről valóknak tekinthetők (pl. a magy. keszeg, asszony, üstök, vért, ezüst, ara szavak és rokonságuk). — 5. Az iráni befolyás a finn-magyar nyelvekre még folyton tart időszámításunk első századaiban is, amint ezt egyes sajátos pahlavi alakok igazolják (pl.vog. raa't, osztj.mavi («honig»,^= pahl.mai «honig»,míga finn mede-, mord. med-, magy. méz a zd. madu alakot tükrözik). — 6. Az iráni befolyás a finn-lapp nyelvekre hamarabbszakad meg, mint avolg a-u raliaknái (mások ott pl. az «arany», «ezüst» és «vas» nevezetei s a hangalakok is általában régiesek), mi nyilván a lett-szláv és gót népvándorlással függ egybe, mely t. i. ama népeket régibb s a rokon népek területéhez közelebb eső hazájuk elhagyására kényszerítvén, ezzel együtt az iráni összeköttetést is megszüntette. Szintigy kiderül e vizsgálatok folyamán azon már VÁMBÉRYtól*) és ToMASCHEKtől sejtett, de adatokkal nem bizonyított igazság, hogy az árja, illetőleg óiránikulturaképző hatásakiterjedt mára ködös régiségben a keleti altáji népekre is. «Ósi török-árja *) «Die primitive Cultur des turko-tatarischen Volkes (Leipzig, 1879.)»: 35. 1.