Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Veress Ignácz: A magyar tagadó 78

80 VEKESS IGNÁCZ. b) melléknévi igenév, pl. Az ő kora már nem viruló. Kabátom még nem kopott. Akaratom nem változandó; c) névmás, pl. Ez nem olyan. Leányod már nem a tied; d) számnév, pl. kétszer kettő nem öt. Az állítmányi néven mit sem változtat, ha az általános ige (van) jelen időbeli első v. második személye v. valamely más ideje járul a névhez. De változtat a tagadó nem helyén, a mennyiben a név előtti helyet elhagyja és az ige elé járul. Pl. ez az ember boldog, tagadva: Ez az ember nem boldog, más időben v. más személyben: Ez az ember boldog nem volt, n. lesz b. En boldog n. vagyok, valék, voltam, leszek, lehetek stb). Ez nem volt jó tréfa. — Eossz volna: Ez az ember volt nem boldog, vagy: Ez az ember nem boldog volt. Hallani ugyan: Ez nem jó tréfa volt, e helyett: Ez nem volt jó tréfa. De az ige itt is, mint a melléknévi állítmánynál, a tagadót magának követeli. Csak ha a tagadó a név előtt névbeli ellentétet követel, állhat meg a módosult van állítmány fellépése ellenére a név előtt a tagadó. Pl. Toldi György Miklósnak nem öcscse volt, hanem bátyja. Nem is madár dalolása volt ez, hanem szívok dobogása. PETŐKi-nél egyszer így is: Hm, biz a nem tréfa volna. 3) A tagadós név általában. — Az állítmány akár ige, akár név volt, tagadva mindig tevőleges állítást rejt. Ha azt hallom pl. valakiről, hogy nem eszik: ellentétül hozzá képzelem a jól lakást; ha azt, hogy nem ül: ellentétül a járást vagy a fekvést; ha nem énekel: a beszélést vagy a hallgatást. Nem szükséges, hogy ezekkel az igebeli tagadásokkal ellentétül egy kizárólagos más igét képzeljek; mert ha nem eszik, lehet, hogy jól lakott, de lehet, hogy iszik; ha nem ül, lehet, hogy jár, fekszik, de lehet, hogy áll; ha nem énekel, lehet, hogy beszél vagy hallgat, de lehet, hogy bőg. Ellenben ha névleg fejezem ki a tagadást,annak rendesen egy ellentéte van: ha nem fehér, hát fekete; ha nem jó, hát rossz; ha nem kicsi, hát nagy; ha nem hideg, hát meleg; s így vagyunk még sok névvel, mint: egészséges beteg, szomorú víg, ép csonka stb. A tagadott ige nem sürgeti az állító értelmét vagy, ha igen, ennek több tevőleges értelméből válogathatunk. A nevek tagadva az ellentétet csaknem követelik; ha az alma nem jó, hát rossz; ha a fiu nem szorgalmas, akkor rest; ha az apa nem egészséges, akkor beteg; ha teste nem ép, akkor csonka stb. Es ha a tagadott nevet akár ragtalanul (mint alanyt) akár ragozva (mint tárgyat vagy sajátlan határozót) találjuk, ellentétes értelmét vagy mindjárt kiteszszük (hanem, csak) vagy az ő kizárólagosának hozzá értésére kényszerülünk. Mint a névvel, úgy állunk a valódi határozószókkal: Nem ma, hanem holnap (v. tegnap); nem most, hanem a jövőben (v. a múltban); nem itt, hanem ott, nem így, hanem úgy. A tagadott ige ellentéte korlátlan, a névé kizárólagos; a tagadott igéé tetszőleges, a névé követelt. a) A tagadós névszó (főnév, melléknév, névmás) ragtalanul (mint alany) és ragosan (vagy nóvutósan). Pl. Nem boszu űzi őt, hanem szerelem. Nem te vagy az, ki nekem halált hoz. Te hagytál el, nem én téged. Nem az az, a mit én kívántam. Csak multadat illeti s nem a elent e vád. Nem anyától lettél, rózsafán termettél. Te nem