Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Veress Ignácz: A magyar tagadó 78

A MAGYAR, TAGADÓ. 81 magadnak születél, de a hazának. Elbúcsuzánk nem szóval, szemeinkkel. Nem abban keresi a boldogságot. Nem a szív fölött uralkodik a mester, hanem az ész fölött. Az után, nem az előtt voltam én nálatok. b) A szemólyragos névragok és névutók. Pl. Nem nekünk készült ez. Nem velünk harczoltak ők, hanem ellenünk. Nem előtted állt ő, hanem utánad. c) A tagadós j e 1 ző: Nem rút szemében könnyek fakadtak. Szót fogadott a kis bíró, bár nem nagy örömmel. Szól támadt, még pedig nem gyönge. Szerencséjével nem törődő férfi volt ő. Nem múló babérokat szerzett. Meg nem ijedt hangon ily módon felelt. Keress, nem veszendő kincseket. d) A tagadó határozó: Nem úgy verik a czigányt. Nem mindig pap sajtja. Atyám nem messze lakik. Lett eső nem soká. Itt lesz ő is nem sokára. Itt voltak ők nem rég. Nem régiben tolongva járt itt a nép. Nem igen sokáig hivatták magukat. Gazd' uram nem a legszebben bánt velem. Az út nem nagyon mulatságos. 0 nem ekképen cselekedett velünk. A rendelet nem most jelent meg. Halált nem ismerve élnek boldogságnak. Tekintetem nem lelve gátot, mérföldekre szállt. Nem hallván jól a szót, közelebb mentem hozzá. Az igenévben puszta nevet és nem az állítmány kiegészítőjét (I. elébb I, 1) alatt) nézve látjuk el tagadóval, mint az ellentétes nevet. Nem inni, hanem mulatni jövünk ide. A gyűlésben sokan nem szólni, csak hallgatni jelennek meg. 4-) A kicsinyítés (litotes). — Viszonylagos melléknevek előtt: mint nagy, kicsi, rég, hosszú, rövid; különösen számjelentők előtt, mint minden, sok, kevés, egy; s határozók eló'tt, mint: igen, nagyon, sokszor, ritkán, egyszer áll nem kicsinyítő (litotes) értelemben: A szép lány nem minden bokorban terem. Nem sok katona,, állja ki ezt a bajt. Nem egyszer tanácsolta neked a mérsékletet. Ók nem igen szeretik egymást. II. Nem viszonya az igekötős állítmányhoz. Az igekötő kitér a tagadó vagy tiltó elől és elváltán igéjétől vagy megelőzi, vagy követi. 1. Előtótes igekötő: A füzér át nem érné szerelmemet. El nem veszett élete. Föl nem tápászkodhatott. A házból ki nem eresztette. Ajkait le nem pecsétli a csodálkozás. A farkastól meg nem ijedt. 2. Utántétes igekötŐ: Te nem hagytad el őt. Ezt nem felejti el. Nem kelt föl titeket a szózat. Nem érdemelted meg a dicséretet. Az igekötőre nagyobb nyomaték esik, ha előtétben áll, mint ha utántétben. L. SIMOSTYI M. nyelvt. 183. 1. A tagadó nem az igekötőt nemcsak irásbelileg választja el igéjétől, hanem az ige elől ki is téríti, hogy magának csináljon ott helyet. Már régi nyelvemlékekben: Soha valamely lelkest meg nem sérts. Lelket meg nem ölhet. Ehr. c. 146. Nem érjük fel elménkkel. P. P. bibi. Ki ezeket teszi, el nem vész. Keszth. c. 23. A tagadó nem tehát háromféle változást mivel az igekötős igében : 1. elválasztja az igekötőt az igéjétől, 2. az elválasztott igekötőt előtétbe, 3. utántétbe helyezi. A költőknél azonban így is : Nem megmondtam, NSELVTUD. KÖZLEMÉNYEK. XXVIII. 6