Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Bartha József: Ismeretlen nyelvemlékek a XVI. század első feléből 71

ISMERETLEN NYELVEMLÉKEK. 73 A levélnek e részleteit olvasva lehetetlen, hogy eszünkbe ne jusson WERBŐCZI szereplése és sorsa. A történelemből eléggé ismeretes, hogy az 1525. év májusában a Kákoson tartott országgyűlés, miután a következő gyűlést keresztelő Sz. János napjára Hatvanba kitűzte, még ugyanazon hó 22-én eredménytelenül oszlott szét. A főnemesek s a gyermek-király gonosz tanácsadói hiába igyekeztek ezen országgyűlésnek útját vágni, a köznemesség tizennégyezer főnyi számban a kitűzött időre Hatvanba gyülekezett, a hova díszes küldöttséggel hívták meg a királyt. Ennek tanácsosai jónak látták a fegyveres köznemességgel többé nem ellenkezni s a királylyal együtt ők is majdnem mindnyájan megjelentek a gyűlésen. A királyt a köznemesség a legnagyobb tisztelettel fogadta, de midőn július 4-én a gyűlésben tanácsosaival együtt megjelent, ezek ellen rögtön kitört a vihar, s különösen BÁTHOKI ISTVÁN nádort a legkegyetlenebb szavakkal támadták meg, s midőn ARTÁNDI PÁL új nádor választására tett indítványt, az egész gyűlés helyeselte, s azt kiáltozták, hogy «BÁTHORI ISTVÁN menjen ki, az országban visszavonást ne tegyen ; ha nem akar menni, szállásán konczoljuk föl».*) A nádor csakugyan még azon éjjel elmenekült SÁRKÁNY AMBRUS országbíróval együtt s a következő napon WERBŐczit választották meg nádorrá, a kit aztán e méltóságában a király is megerősített. E rövid történeti vázlatból minden kétséget kizárólag az tűnik ki, hogy azon férfiú, a ki Hatvanba «gyülekezést hirdetett*, s a ki ezen «Ő felsége akaratja ellen lett gyülekezetben nyilvánvaló pártolkodással» nádorrá választatott: WERBŐCZI ISTVÁN volt, s a levelet, jelen nyelvemlékünket, a volt nádor, a sánta BÁTHORI ISTVÁN intézte ellene II. Lajos királyhoz, következéskép e nyelvemlékünk mindenesetre a hatvani gyűlés utáni időből származik. Ezzel azonban még csak az egyik időpontot határoztuk meg, a melyen innen nyelvemlékünk nem keletkezhetett. De megállapíthatjuk a másik időpontot is. A levél erősen panaszkodik a miatt is, hogy valami herczeg jószágáról való pörben, a mely a volt nádor előtt indíttatott meg, más (t. i. WERBŐCZI) akar Ítélkezni, holott ennek ahhoz semmi joga nincs, mert a király és hívei között csak a nádorispán tehet törvényt, WERBŐCZI pedig nem törvény szerint, hanem «pártolkodással» lett nádorrá. Azon pör ez, a melyről CAMPEGGIO bíboros és BURGIO pápai követ jelentései szólnak az 1525—26. évekből. ÚJLAKI LŐRINCZ herczeg ugyanis még fiatal korában kölcsönös örökösödési szerződésre lépett SZAPOLYAI IsTvÁNnal. Később azonban UJLAKIÍ a lázadása miatt jószágvesztésre Ítélték s csak azon föltétel alatt kapott kegyelmet, hogy halála után birtokai a *) A m. nemz. története. IV. 469. 1.