Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Kisebb közlések - L. V.: Soltész 70

70 ERDÉLYI LAJOS. szadalmas is és részben formai beszéd. A «hiányos», «nem teljes»,, «csonka» stb. kifejezések nemcsak, hogy igen formaiak, de mondatainkat nem is érzékeltetnék más, szintén efféle névvel található mondatoktól megkülönböztetve. De «mellérendelt mondatrészekkel bírók»-nak sem érzékeltethetnők GüLYÁs-sal, már csak azért, sem, mivel így nem volnának megkülönböztetve az I. csoportbeliektől, így inkább úgy érzékíthetnők e mondatokat, hogy összetett mondatok, a melyeknek egyik mondatában az a közös rész nincs ismételve, hanem odaérthetö a másik mondatból. Lelki alapon ráórtéses vagy odaértéses összetett mondatok volnának, a melyeknél az. egyik mondatból a másikba is odaérthető az a rész. (Hogy a tanításban melyik nevet vagy minő kifejezést, arról majd külön.) A nyelvtanban vagy a mellé- és alárendelt mondatok tárgyalása közben szólhatunk róluk a «teljesek»-kel szembe állítva, vagy pedig külön fejezetben, mintegy átmenetül a stilisztikához. ERDÉLYI LAJOS. Soltész : scultetus, libertinus, freigelassener. A mi az erdélyi szászoknál a gref és a hdn volt, az volt a felsőniagyarországi középnémeteknél a név gyakoriságából Ítélve a schultheiss (v. ö. KRONES, Zur Greschichte . des d. volkstbums ím Karpathenlande 5. 1.). E jogi elnevezés a középnémetektől magával az intézménynyel együtt átment a tótokhoz, a hol soltíjs-oknak, sultajs-oknak gyakran az urasági ós egyházközségi vagyon kezelőit is hívták (v. ö. DOBSINSKY, Prostonárodnie obycaje 73.). Ez a soltész szó megvan a magyar nyelvben is, még családnevekben is. Eredete ez : A kfn. schtdtheigge gyengüléssel schultheg. A magyar alak megfejtésénél ez utóbbiból kell kiindulnunk. A schultheg összetett szónak az v haűgja a középnémet dialektusokban u és o között változik (v. ö. EÜCKERT Entwurf einer system. Darstellung der schles. Ma. im Mittelalter 38 : schultiss; HÖEER, Hessener Urkunden 3: 1433 : scholtesz; BUSCH in ZA-CHERS Z. 10 : 293: schoultisse és WEINHOLD Mhd. Gramm. §. 63, 64, 71.). A Szepességen a tulajdonnév ma Scholz, a mi az idézett scholthez-re megy vissza. A magyar és a tót alak a maga o-jával középnémet területről, a felsőmagyarországi, valószínűen szepesi nyelvből való. Megemlítem ínég, hogy ugyané gyökórszóból való a latinizált Skultetius, Skultéty családnév is. LUMTZER V. hagyatékából.