Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Erdélyi Lajos: Mondattani tanulmányok - 55

68 ERDÉLYI LAJOS. változhatott is, alapjában csak olyan ismétlésnélküli mondatokból épülhettek fel e mondataink is. És így nyelvtörténeti alapon is még csak mondatok összeejtésére érthetnők az összevonást itt is. De tovább menve helybenhagyhatni-e tudományosan az összetettség-re vonatkozó tant is ezeknél a mondatoknál is abban az alakjában, a melyben általában járja !? Mondatokból állanak-e ezek a mondatok is (mint KALMÁR I. 24.) s így mondat kapcsolatok-e, mint a hogy említi őket BURGHAUSER is ? Vagy csak inkább olyanformán szólhatni, mint pl. WILMANNS: önállóbban ejtett mondatértékü egynemű tagokról (V. ö. Kern. Zur Beform 40,42 1.)? ! Avagy egy újabb magyar-nyelvtaníróval, GULYÁS IsTVÁN-nal (Eendsz. nyt. 175. 1.) ezeket is meg kell különböztetnünk a mellérendelt mondatoktól és valójában csak több alanyú és több állítmányú egyszerű mondatoknak kell tekintenünk; rájuk vonatkozólag is csak mondatrészekről, mellérendelt mondatrészekről szólhatunk, mint az I. csoportbelieknél pl. HALÁSZ ? E kérdésekre vonatkozólag (a melyekről már GULYÁS nyelvtanának megjelenése előtt gondolkoztam, és érdekes, olyan forma eredményre jutottam, mint ő) a következőket. Ezek a mondatok mai nyelvérzékünk szerint ismét egységes mondatok. Ha nem is annyira, mint az I. csoportbeliek: de ezek is oly egységesek, hogy pl. a hasonlító mondatokban a mellékmondat elé sokszor nem is teszünk vesszőt. Pedig az ezen csoportba tartozó mondatok is nyelvtörténeti alapon, mint láttuk, tulajdonkép önállóbb mondatokból épültek fel. Azután ha van is különbség ezek és az I. csoportbeli mondatok közt alakilag is meg árnyalat dolgában is, ezek amazokkal meglehetősen érintkeznek, és a közönségesebb nyelvérzék szerint az ezen csoportba vett mondatok még jobban hangzanak I. csoportbeli alakban. (Tanítványaim szerint ez: az egyik északra foly, a másik délre, jobb így : az egyik északra, a másik délre foly. Már pedig ez csak úgy lehetséges, ha értelem dolgában e mondatok is szorosan összetartoznak magukban. S pedig hogy ez így áll, pl. KERN nyelvérzéke is bizonyíthatja, a ki efféle mondatokban a második gondolatot az elsőhöz tartozónak és magában nem teljesnek jelzi. (Gr. d. d. Satzl.3 32.) Es valóban a mellérendeltek s köztük is az effélék, mint Aus der Wolke quillt der Segen, strömt der Regen, meg: Ki sírt, ki dühöngött a lealáztatás miatt, annyira egységesek és annyira összetartozó gondolatot foglalnak magukban, hogy részeiket egymásra nézve nem is mondhatnók külön mondatoknak. De meg az effélékben: Sírt a király, de még jobban a királyné, a második mondat tanítványaim szerint sem állhatna meg magára. így itt most már a BURGHAUSER. congruentiája sem számít. Tulajdonkép mondatokról is csak formálisan beszélhetni. Lelki alapon helyesen itt sem ezekről,