Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Erdélyi Lajos: Mondattani tanulmányok - 55

MONDATTANI TANULMÁNYOK. 07 nemlegesen. De így csak ilyenformán foghatni fel az efféle szerkezeteket is, s nem úgy, mint pl. az elébbi következményes mondatokra nézve Simonyi formai kifejezése alapján gondolhatnék, hogy ezekben teljesebb mellékmondatokból maradt csak annyi: hogy nagyon, hogy nagyot stb. (V. ö. MKöt. II. 139.) Tehát nem: csak annyi m arad t, hanem : csak annyi van odamondva. Illetőleg itt lelki alapon nem is rövidítést, de bővülést érzékeltethetnénk. T. i. itt az ige határozója hatósság kedvéért mellékmondatba került (v. ö. Lehr, u. o. jegyz.) De hát hogy is képzelhető e szerkezetek fejlődése a nyelvtörténetben annál az odaérthetésnél fogva? A mellérendelt viszonyú szerkezetekre v. ö. pl. Kis kunyhó áll az erdő közepén, Falai durva kövekből vannak rakva •— és : Atyám szíve kész az áldozatra, csak zsebe nem bírja. (Ugyanúgy, csak összébb ejtve !) Az alárendelt mondatoknál ugyanolyan jelenséggel, mint az előbbieknél: itt is mellérendelt mondatok, de itt sem mind külön kitett részekből állók egy mondatba kerülve. Itt legalább is három, a mennyiben a kötőszók is tulajdonkép mondatoknak vehetők, még pedig kérdő vagy kijelentő mondatoknak. V. ö. ad notam «csodálkozom, mert nem jön*) csodálkozom ; miért? nem jön» (Simonyi MKöt.), pl. ezt: beköt tettem kesely lovam lábára, mért nem hallgat a gazdája szavára. Azoknak a később kötőszóvá vált mondatoknak mondatértéke és ezzel ejtése is megváltozván, az egymás mellett állt mondatok közt, mint a mellékmondatoknál általában, hol kisebb, hol nagyobb összeejtés jöhetett létre. Ez pl. nyelvjárásaink és a köznyelv összevetése alapján is többé-kevésbbé szemlélhető és elképzelhető. Pl. az összeforradás még nem történt meg egészen azokban a ,hanem'-mel állt példákban. (Fennebb : Mondtam, hogy...) Mutathatja a vessző ! így ezeknél a szerkezeteknél is a hanghordozás szintén más lehetett kissé az idő folyamán, gyorsabb és egy részüknél abban a tekintetben is változhatott, hogy kérdőből kijelentővé vált. Aztán természetesen az az alapszerkezet létrejővén, inkább az analógia működött, s ha a szó-, illetőleg a mondatrend *) V. ö. ide SiMONYinak egyes kötőszókra vonatkozó példáit is és szép fejtegetéseit a MKöt. II. 16, 58 ej, 59, 113, 152 és különösen a III. 231— 233. 1. Azután ZOLNAI Mt, buv. is: NyK. 23: 167, 168, 169. — Természetesen ezeken a helyeken az ide találó szerkezetek nem érintve külön. Aztán ha a hangsúlyozás ós az ejtés érintetik is, nincsen külön jelezve, hogy ez mikép változhatott az alapszerkezetben, és így, behatóbban hogy képzelhető el az alárendelt mondatok fejlődése. Úgy hiszem, világosabban állhat előttünk ez, ha azt az ejtésváltozhatást is hangsúlyozzuk, és ha most azt a nevezetes lelki tényezőt — a melynél fogva több nyelvi jelenség lesz megoldható — odaállítjuk és azt is jelezzük, hogy az a rész, a mely a kötőszó után áll, annál az odaérthetésnél fogva ismétlés nélkül pusztán és közvetlenül odatehető volt a később kötőszóvá vált kérdő, illetőleg jelentő .mondat után. 5*