Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Erdélyi Lajos: Mondattani tanulmányok - 55

MONDATTANI TANULMÁNYOK. 59 örökségül a menyországot es; kiktől nemcsak prófétáknak könyvöket tanuld meg, de még idvességnek módját es megtanuld. Ezek csakugyan rövidebben is mondhatók, de így kissé nyomatékosabbak. Tehát így (v. ö. SIMONYI MKöt. I. 22.) Különben is épen prédikácziós kódexekből idézvék, és így szónoki példák ! Effélék a nép nyelvében is jönnek elé, még pedig nagy számmal: bizony komám kopó az, még pedig két kopó ; nyöszörgést hall, sírást is hal]; szép is vagyok, jó is vagyok; ahogy lehet, csak úgy lehet. (MKöt.) Nállunkjó újság vagyon, de neköd rósz vagyon, Mett Kádár Katának immár vége vagyon. Egyiköt temették ótár eleibe, Másikot temették ótár háta mögi. Elérnek (a báránykák) egy nagy rétre; azon a nagy réten olyan nagy volt a fű (Népm.). Az elibe es van, s a fokába es van (Hszk. Közm.). Aztán a gyermeknyelvben és stílusban is : Az egyik északra foly, a másik délre foly (II. gymn.). A tanulóknak ismét be kell menniök, és ismét csak elkeli kezdeniök a tanulást. Eleinte nehezen megy a tanulás, míg a karácsonyi szünet örömeit elfelejtik, azután könnyebben megy. Vacsora után igen sokáig fennmaradtunk, csak a két kis öcsém feküdt le mindjárt vacsora után. Stb. (V. gymn. dolgozataiban ; elég nagy számmal.) De ezek a legtöbbször felesleges ismétlést! szerkezetek a gyermek nyelvérzéke szerint is, és így az ismétlés nélküli szerkezetekkel szemben, a melyek ott is szokásosabbak, amott sem vehetők alapul. így nem azok sem, a melyekben csakugyan ismétlendő volna a mi nyelvérzékünk szerint ez vagy amaz. -—ami különösen a gyermek és a nép nyelvében szintén eléjön. Különben v. ö. ezekre pl. a Nyrben közölt beszédtöredékeket és népmeséket is; és próbáld sok idevehető példánál mindenüvé betenni azt a közös részt! De hát olyan szerkezetek is vannak, a melyekben csakugyan ismétlendő volna valami a közönséges nyelvhasználat szerint! Igen, kivált mikor kissé más alakban kellene azt a részt ismételnünk. Es itt már inkább szólhatnánk összevonásról a szó értelmében is. (/) Vagy (6) legalább is inkább érezhetnénk affélét pl. a közönségestől eltérő szórend miatt, a) V. ö. az efféléket: Was wir, wussten sie schon lange (HERLING), közönségesen nemde: Was wir wussten, wussten sie . . . ? Er war, weil gut, auch des Lobes werth. Er ist einflussreich, weil Freund des Eürsten. (U. o.) b) Szép, mert virágos a tavasz ruhája (KIRÁLY nyt.) v. ö.: Szép a tavasz ruhája, mert virágos. Ilyen értelemben már inkább beszélhetünk összevont mellékmondatokról az effélékben : én is gyűlölöm azt a fórfiút, hisz épen őrült is volnék, ha nem (gyűlölném) (ARANY). Azon tűnődött, hogy ki mászkálhat ott, ha csak maga az öreg nem ( ) (YÍS GEREBEN.) Ha valaha (), most érzem magam is. (KAZ.) Hideg éjszaka volt, de én csípősséget ha máskor (éreztem is), de akkor nem éreztem. (Vite.) (MKöt. III. 116.) Ezekben a mellékmondat a közönséges nyelvhasználat szerint nemde úgy kissé bővebben hangzanék ?!