Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Egy déli osztják hősének 1

EGY DÉLI OSZTJÁK HŐSÉNEK. 5 mely igen könnyen egyszerűsödhetett további fejlődéssel rövid d-vé. Megjegyzendő, hogy az elbeszélő múlt alakjaiban is igen csekély kivétellel -d, -t képzős igei tövek szerepelnek szövegünkben; a tárgyjelölő -l ragnak tehát itt is csak olyan fejlődése lehetett, mint a folyó cselekvés esetében. Nem tartom kizártnak, hogy az itt föltételezett -dd (illetőleg bizonyos esetekben -tt) még tényleg hangzik is s hogy az eddigi kutatóknál följegyzésre nem került, annak csupán az az oka, hogy ezeknek a tárgyas ragozáshoz nem lévén érzékük, annak alig kivehető ejtésbeli megkülömböztetése nem igen tűnhetett föl. Van is PATKANOV itt közlött szövegében egy adat, mely e fölvételre alapot nyújt, meg pedig a következő : (205. s.) kavet noy-tadöt, pédet kadn-kudiva kavejat sayittet, «er nahm seinen hammer hervor, zwischen die ohren schlágt (üti) er (das pferd) mit dem hammer». Itt az 10. sarj-, sey- «schlagen» igéből az elbeszélő múlt alakját az eudidet, átmidet, jüytidet s több más hasonló alakok mintájára így várnók: sayídet; de hogy az egyszerű d helyett itt tt jelentkezik, annak nem lehet más oka, mint hogy benne az éjszaki osztják l tárgyjelölő igeragnak t változata lappang, melyhez a d képző hozzá is hasonult. V. ö. itt még a következő helyet: (178. s.) tég nurdat atmididet «sie aber hőben (fölemelek) ihre riemens, mely után a következő sor: katyat-jay teta atmidet, «zwölf faden hoch hőben sie sie». Egy más jelenség is igen felötlő közlésünk igei alakjaiban, az t. i. hogy igen sok esetben, midőn nem beálló, vagy jelenben folyó cselekvésről van szó, a frequentativ -id képző szerepel, holott az igének bajos gyakorító jelentést tulajdonítanunk. Vegyük pl. a következő mondatot: (69. s.) jiy-pogot yot-oy p ungidet, «ihr brúder öffnete die tür», itt csak egyszeri nyitásról lehet szó, nem pedig «nyitogatásról» ; vagy (70. s.) vat-yar oyteja ettidet, «er warf einen blick auf das bett», mi nyilván nem «nézdegélt». A frequentativ képzőnek az effélékben nem lehet más hivatása, mint hogy a múltban történt cselekvést az előadás élénksége czéljából megjelenítse, a hallgató előtt végbementnek föltüntesse oly formán, mint a magyar ír vala, íra elbeszélő alakok használatánál történik. A vogul költői előadásban csakugyan az ily esetekben praesens alakok is szerepelnének, pl. az idézett első mondat így hangzanék : ja'i-plyd kwol-awi pünsita ; (30. s.) jiayet namasidet így volna: jáf'-afianl nqmsi v. nqmsili. Nem haboztam ennélfogva az ily alakokat jelen-