Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Erdélyi Lajos: Mondattani tanulmányok - 55

58 ERDÉLYI LAJOS. azonképen megfogattatnak az emberek a gonosznak idején. Különben ilyenkor, sőt nem ritkán oly esetben is, mikor más alak­ban kellene ismételni (más személyben, módban, időben stb.), ismé­telnünk kellene-e tulajdonkép ; sőt például az első esetben ismétel­hetnők-e? V. ö. pl. egészség adaték ö neki, mint az másiknak — adaték; úgy ír neki, valamint egy idegennek ír; bárcsak meg lehetne ifjodni, mint a sasnak (meg lehet ifjodni), ha kígyót eszik. Megverek valakit, vagy engem valaki (megver). Köszönd, hogy apád­nak szólítottál, mert ha nem (szólítottál volna annak), egészen be­nyellek vala. (V. ö. SIMONYI MKöt. III. 160—163; NyK. 25 : 8—). Pedig ezekben az esetekben mintha éreznők is az összevonást, persze inkább csak után gondolva és ha tanul tünk 4ny elvtant! Az­tán a névszó-állítmányt is igével és a «milyen» névmással még ismételhetni, pl. 0 jobb, mint a milyen jó én vagyok, ezzel szemben: 0 jobb, mint én; de hát az olyan szerkezet is nyomatékosabb. — A tárgyat és a jelzőt pedig már nem is igen ismételhetnők, pl. Feladatát megcsinálta, de (feladatát) nem mutatta be. Atyám szíve kész az áldozatra, csak (atyám) zsebe nem bírja. Avagy itt azt vethetnők ellen, hogy a részek azért nem ismételhetok, mert egyik a tárgyas igeragozásnál, másik a birtokos személyragozásnál fogva odaérthető, mint pl. a latin és a német nyelvben a névmásból órt­hetnők oda, illetőleg a latinban esetleg csak az összefüggésből ? De hát hiszen ha tulajdonkópen olyan teljesebb szerkezetek helyett állanának, akkor tán úgy is mondhatnók? Hát az afféle példákkal hogy áll a dolog itt is, a melyekre nézve azt mondják némely nyelvtanírók, hogy bár lehetséges ösz­szevonásuk, mégis úgy maradnak nyomaték, világosság vagy jó hangzás kedvéért?! Ilyenek idevehetőleg pl. HEYSEnél: Sie hat Unrecht, aber er hat auch Ünrecht, (magyarul mondjuk : annak a nőnek nincs igaza, de annak a férfiúnak sincs igaza); Der Mensch ist durch seinen Willen sehend, aber auch durch seinen Willen blind (Az ember, ha tetszik lát, ha tetszik nem lát). BECKERnél: Er erin­nert Nichts dawieder, er billigt sie alsó. (0 nem említ semmit az ellen, tehát ő helyesli). Bizony ha e szerkezeteket megfigyeljük, mint az I. csoportnál az efféle szerkezetekre láttuk, ezeket sem ö sszevonatlan, hanem inkább szétvont szerkezeteknek tekinthetjük, a melyek legalább is kissé más árnyalatuak, mint a rövidebbek volnának: Annak a nőnek nincs igaza, de annak a férfiúnak sincs; az ember, ha tetszik, lát is, nem is; nem említ semmit az ellen, tehát helyesli. Amazok és az affélék nemde nyo­maték, szemléltetés, ritmus következtében vagy egyéb okból, eset­leg csak kevésbbó jelentős szóismétlés folytán lépnek, persze a leg­többször önkénytelenül, az egyszerűbb hanghordozás mellett szo­kásos szerkezetek helyébe ?! V. ö. idevonatkozólag pl. ezeket is : mert te általad valljuk a Krisztust atyánkfiáúl, te általad valljuk

Next

/
Thumbnails
Contents