Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Erdélyi Lajos: Mondattani tanulmányok - 55

MONDATTANI TANULMÁNYOK. 57 % r ; ő úgy ír, mint Aristoteles í r (VATER) ? Vagy nálunk is szintén minden megjegyzés nélkül, pl. G-YURrrsnál: Isten mindent tud, tehát (Isten tudja) még legtitkosabb gondolatainkat is. 0 ritkán szól de okosan (szól), ügy él, mint valamely herczeg (szokott élni). Vagy pl. IMRE S. is csak egyszerűen formálisan, kihagyottaknak jelezve a zárjelben levő kifejezéseket: Szép (dolog van), hogy megtartód (te), bár nagy bajjal is (te megtartád) szavadat. István nagyobb, mint Péter (nagy). Oly erős (ó), mint valaha (erős volt). Ezek a teljes változatok, nemde, ha mai közönséges nyelvérzékünkkel megfigyeljük, itt is vagy csak nyomatékkal volnának úgy mondhatók, esetleg kissé furcsán, és ekkor már más árnyalatuk lenne és tulajdonkép más mondatok volnának; vagy felesleges ismétlés, sőt nehézkes szerkezet lenne bennük; vagy kissé önkényes, sőt épen erőszakolt lenne az az érzékeltetés ? ! És valóban mondhatni-e, hogy pl. ez a mondat: A felhőből fölff az áldás, omlik az eső (HEYSE és WILMANNS) összevont mondat volna? Hiszen mint már KERN megjegyezte, a költőnek nem kellett a második mondatban ismételnie azt, a mit az elsőben mondott, ha nem lehetett kétségben a felől, hogy azt olvasói a másodikba kiegészíthetik (Zur Reform, 41.). De hát mondatrészek szerint nézve mondatainkat, itt ahatározó közös. így pl. itt is: Ki sírt, ki dühöngött a lealáztatas miatt (KIRÁLY nyt.). És itt ismételhetnők-e azt a határozót? Ugy-e bár csak furcsán, illetőleg nem?! Hát ha az alanyt nézzük, ezekben a mondatokban : Megörvend a fekete király, s mondja; A király úrfi meg is Ígérte s azzal elindult hazafelé tulaj donképen két-két mondat van-e : Megörvend a fekete király, s mondja a fekete király; A király úrfi meg is ígérte, s azzal elindult a király úrfi hazafelé (KALMÁR)? Bizony — nemde? •— csak furcsán és esetleg csak figyelemkeltés végett vagy nyomatékkal lehetne így beszélni? ! Vagy pl. v. ö. a névmás-alany ismétlődését: te láttad és te tudod. Közönséges hanghordozás mellett még a németben is csak névmás áll az afféle mondatok második mondatában vagy semmi (V. ö. KERN : Zust, u. G. 70.); az utóbbi, a névmásalanynval álló szerkezetekben pedig semmi. Amott is a névmás csak formai alany, mint az effélékben: ich bin. Aztán formailag is kifejezésre jut az alany az igén, és odaérthető, épen úgy, mint mikor egy olvasmányban a czím mint alany szintén odaerthető s csak újabb figyelemkeltésnél és távolabb ismétlendő, sőt ismételhető. Az állítmányt már inkább ismételhetni, kivált az igei állítmányt. Pl. a már idézett és itt is összevethető példákon kívül a hasonlító mellékmondatokban, az effélékben : én úgy láttam, mint ő; én jobban láttam, mint ő. Azonban SIMONYI szerint is csak feleslegesen, és csak nyomósság czéljával vagy a beszédbeli numerus vagy a versbeli ritmus kedvéért ismételjük néha az azonegy igealakot is; pl. valamint a halak megfogattatnak a gonosz hálóban;