Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Erdélyi Lajos: Mondattani tanulmányok - 55

56 ERDÉLYI LAJOS. ket is: Nappal is, világosság is van — az effélékkel: Nappal van, és világosság; Nappal is van, világosság is. Az utóbbiak ime mintegy mondatórtékű mellérendelt tagokkal bíró és természetesebben pótolható mondatok, melyek azért máskép is érzékeltethetők, mint az affélék, az I. csoportba vehetők. Központozásuk is részben más: az é s előtt is többször vesszővel. De ismétlem, ezek is azzal az elmélettel találhatók, mint amazok. Sőt pl. WILMANNS szerint az effélék illethetők összevont mondat névvel az affélékkel szemben : Letette kalapját és köpenyét — tehát az I. csoportba vehető összev. mondatokkal szemben. Es KERN szerint is már az afféle mondatok, a melyekben verbum finitum hiányzik, mint pl. ez: Te Parisban voltál vele, én pedig Londonban, vehetők összevontaknak, illetőleg rövidítetteknek; így az ilyen hasonlító mondat is: én nagyobb vagyuk, mint te. (Satzl.2 170 és 123). Nálunk is pl. KALMÁR inkább olyanokat ád összevont mondatként, mint KERN első példája. Hadd lássuk itt is a tényt! E mondatok összevont voltának tana ugyanazokra a formális logikai szempontokra vihető vissza, mint az I. csoportbelieké (V. ö. Az összev. m. II. közi.) Tulajdonképen ilyen alapon beszélhet nálunk idevonatkozólag pl. már VAJDA PÉTER fogyaltmondásról, ezt mondva: az ily beszélyek : szereti, mint fiát, két mondást rejtenek magukban, egyet teljeset, egyet fogyaltat: szereti, mint fiát szereti (Nj^elvtud. 95.1.). Tiszta logikai és lélektani alapon igaz-e itt is az efféle tan? Mondhatjuk-e, hogy ezek a mondatok összevontak, illetőleg kihagyásosak, hiányosak stb ? Ezen mondatok közül már többet természetesebben mondhatni olyan bővebb szerkezettel. Pl. az idézett példákon kívül : Sírt a király, de még jobban a királyné — de még jobban s írt a királyné. Hazaért az apja országába, annak is a rezidencziájába — annak is a rezidencziájába ért (KALMÁR). Ezt pl. igei kiegészítése knél a laikus is érzi. így az olyan szerkezetekre, a melyek könnyen és nagyobb értelmi különbség nélkül olyan hosszabb szerkezettel is mondhatók és hallhatók is : inkább mondhatók összevont mondatnak abban az egyszerű értelemben, hogy a helyett, hogy úgy hosszabban és ismétléssel volnának mondva, rövidebb, ismétlésnélküli szerkezetek. Azonban vájjon miért mondom így és feltételesen? Mert vájjon e mondatcsoportról is érzékeltethetni-e tulajdonképen és mint a legtöbbször tették, csak úgy minden megjegyzés nélkül, hogy olyan teljesebb szerkezetek helyett valók? Es tulajdonképen úgy érzékíthetni-e e mondatokat, mint eddig tették ? Beszélhetni-e pl. csak úgy, hogy e mondatok : ő röviden ír, de értelmesen ; ő úgy ír, mint Aristoteles, ilyen két mondat értékűek : ő röviden ír, de értelmesen