Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Erdélyi Lajos: Mondattani tanulmányok - 55

Mondattani tanulmányoké i. 1. Az olyan Mhagyásos' összetett mondatok, a melyeknek egyik mondatában a közös rész nincs ismételve. Az afféle összetett mondatok, minők: Isten mindent tud, tehát még legtitkosabb gondolatainkat is, meg: Úgy él, mint valamely herczeg (GYURITS nyelvt.) régibb német nyelvtanokban, és nálunk is egyesekben újabban is, a közönségesen ismert összevont mondat okkal együtt, a legtöbbször minden megkülönböztetés nélkül, szintén összevont mondatokként vannak ismertetve. Illetőleg ha nem is ezzel v. az összevonás kifejezéssel illetve, kihagyásos, rövidített, csonka, hiányos, nem teljes stb. kifejezésekkel különböztetvén meg, a mik ugyanazt jelentenék, mint az összevont mondat kifejezés, csupán egy-egy kevés árnyalatkülönbséget juttathatnának kifejezésre. — Ha ugyan eléjönnek e mondatok és meg is különböztetvék. Mert csak ritkábban jönnek elé (nálunk pl. SIMONYI pár müvén kívül inkább csak GYURITS, TORKOS, BODNÁR, KALMÁR nyelvt.), és még ritkábban megkülönböztetve. A németeknél pl. inkább csak WILMANNsnál; nálunk meg pl. ToRKosnál. T. i. ezek és a közönsége sen ismert összevont mondat közt, a mely két mondatcsoportot mint különböző csoportokat kell odaállítanunk (és állítottam oda én is mint I. és II. csoportot, még mielőtt pl. WILMANNS és TORKOS különbségtevéseit ismertem volna), sok esetben nem lehet oly éles megkülönböztetést tenni. Ezeket amazoktól tán úgy különböztethetnök meg, hogy míg amazoknál általában szorosabban kapcsolódó és többnyire kisebb terjedelmű tagokkal találkozunk; addig ennél a csoportnál önnállóbbaknak érezhető és ejthető tagok kapcsolódnak, a melyek többnyire hosszabbak is. V. ö. pl. az efféléket: A nappal és éjjel váltakozik, sőt még tán az efféle*) V. ö. szerzőnek Az összevont mondat czím alatt e folyóiratban megjelent értekezésével.