Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben - 361

380 MUNKÁCSI BEKNÁT. kir «schwarzspecht» stb.: szkr. karkata- «reiher», gör. xpé£,xepxás, xspxfe «vogelarten» stb. (341) | finn kaara «gefáss, trog», lapp karé, garre «vas, corbis», cser. karka «cupa», korka «cochlear maius» stb.: szkr. caru- «topf», karaka- «krug» stb. (365—366) | finn kurakse- (nom. kuras) ((instrumentum tundendi, vei Cíedendio, kurikka «keule, klopfholzw, lapp korr «ein kleines messer» stb.: szkr. giri- «schwert», zá.süra- «spiess», latin curis, quiris «lanze», gót hairus «schwert» stb. (367). Ha a czélba vett szűk körben is ily nagy számmal találjuk a tövek és kész szók egyezéseit — így vélekedik ANDERSON — nem tulajdoníthatunk elfogulatlanul ítélve nagyobb tudományos értéket ama fölvételnek, hogy minden közösség az indo-germán és finn-magyar nyelvek között csak átvételen, vagy véletlen találkozáson alapulhat, mint ama perhorrescált elméletnek, hogy az efféle egyezések ösrokonságnak jelenségei. Bár ez utóbbi még korántsem tekinthető véglegesen tisztázottnak a kimutatott bizonyságokkal, annyi mindenesetre kitetszik ezekből is, hogy a kutatásnak tőlük jelzett iránya megérdemli a többoldalú s beható vizsgálatot. Ha ép úgy, mint a jelen tanulmányban a kar- tőre nézve történt, kiterjesztenők a nyomozást a finn-magyar nyelvek egész szókincsére, ezeknek rokonsága az indogermán nyelvekkel bizonyára teljes világossággal volna kideríthető. A probléma rendkívüli nehézsége, valamint a benne való tájékozódáshoz megkívánt előismeretek nagy köre és mélysége egykép hozzájárulhattak, hogy ANDERSON-nak sok tévedése mellett is igen tanulságos s eszmefejlesztő müvét a szakértők sem részesítették azon méltánylásban, mely megillette volna. Joggal emeli ki BUDENZ, ki tudtommal egyedül foglalkozott vele némi tüzetesseggel (Nyk. 15 : 309—324. 11.), hogy a benne tárgyalt kérdés fölvetése mindenkép korai volt. Hiszen még ekkor BUDENZ és DONNER összehasonlító szótárai sem voltak befejezve; pedig a gyökfejtés s az alapnyelvi alakok reconstructiói még e művekben is gondos kritikára s megrostálásra szorulnak. A mi e pontban ANDERSON-Í védheti, az, hogy ő művével nem kívánta a kérdést véglegesen megoldani, hanem csak annak jogosultságát kimutatni; nem is bocsátkozott ezért a tartalmas fogalmi szók körében más csoport tárgyalásába, mint éppen a kar- gyökébe, melyhez az adatokat főkép a két említett műnek már megjelent részeiből merítette.