Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben - 361

378 MUNKÁCSI BERNÁT. -s- (>s, z)-nek, pl. mordE. lisme «pferd»: lismes «das (bestimmte, bekannte) pferd». Azon nyomokhoz, melyeket BÜDENZ erre nézve «Determination des nomens durch affigirten artikel im mordwinischen und in einigen anderen ugrischen sprachen» czímű értekezésében kimutatott, ANDERSON még néhány ujabbat is csatol.*) Mindezek együttvéve szerinte alkalmasak azon előítélet lerontására, mintha az indogermán és finn-magyar nyelvcsoportok belső szerkezetét áthidalhatatlan külömbségek választanák el egymástól, úgy hogy nem vehető túlságosan merész vállalkozásnak, ha nyomukban a nyelv tartalmasabb elemei, az önálló fogalmi kifejezések közt is kutatjuk a kapcsolatokat. Hogy mit remélhet e téren a tüzetesebb összehasonlítás, annak kimutatását ANDERSON egyelőre az egyetlen indogermán kartő alak és jelentés tekintetében szerte ágazó változatainak finnmagyar egyeztetéseivel kísérli meg. Bő magyarázatokkal ellátott s tanulságos kitérésektől többször félbeszakított 48 szóhasonlító czikke közül mutatványkép kiemeljük itt a következőket: finn kara «riegel, pflugstöckchen, zacke amfischriicken, dürres nadelholz», karekse- (nom. kares) «stab, rute», karakse- (nom. karas) «ein langer tannenzweig», lapp karek «ramus, sarmentum» stb. : szkr. khara- «eine art dorn», kharu «zahn», gör. yápa-xoc «zweig, pfahl, dorniges gewáchs» stb. (188—189. 11.) | zürj. keral-, votj. korai- «hauen», mordv. kei-, cser. ker-, kar- id. stb.: zd. kar-, kerenéiti «schneiden, vernichten», szkr. kar-, krnoti «verletzen, tödten», ószlov. karati «ferire, punire» stb. (190) | zürj. ker-, kar-, votj. kar- «tun, machen» stb.: szk. kar- «machen, vollbi*mgen», óper., zd. kar- id., lat. creare «schaffen» stb. (191) | magy. kar «arm» stb.: szkr. kara- «hand» (191) | magy. kéreg, vog. ker, *) Ezzel magyarázza t. i. az -s végzetet az efféle finn névszókban: észt paras (gen. pára) «angemessen, passend, bequerm> (mordM. pára, mordE. pqro, cserem, púra, puro «gut»); észt oravas «eichhörnchen» (mordE. uro, zürj. ur id.), pádajas «harzige kiefer» (mord. pice), luíikas «wanze» (zürj. ludik, osztj. todek); finn karsas «schief, schielend» (ezek mellett: kársa, karsia), karmias (és karmia) «störrisch, zornig», tyrmiás (és tyrmiá) «unbiegsam, starr»; továbbá észt pilves (és pihe) «wolke», helves (és lielve) oflöckchen, fásercheno ; elajas «tier»> (elláj «das lebendige»), kötjas (és köt ja) «leiche» (köl- «sterben») stb.