Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben - 361

ÁEJA ÉS KAUKÁZUSI ELEMEK A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN. 377 jelentés szerint egymásnak meg nem felelő képzők száma elenyészően csekély az azonosakéhoz képest» (102. 1.). BŐHTLINGK, WIEDEMANN, HUNFALVY és GTABELENTZ GYÖRGY hasonló nézetére hivatkozva nem tartja oly lényegesnek a flexió (a tő belső alakváltozásával járó szóképzés) és az agglutinatio (a szóhoz külsőleg csatlakozó hangelemekkel való képzés) között a különbséget, hogy ez •— mint több külföldi nyelvész vélte — nyelvosztályozásnak lehessen alapja. A nyelvszerkezet nem oly élesen különböző az indogermán és finn-magyar nyelvek között, hogy ezen nyelvcsoportok egymással való rokonságát kizárhatná. A finn conjugatiónak több hasonlatossága van az indogermán nyelvekéhez ; egyeznek különösen az igei személyragok: 1. sz. -n (<.m) = indg. -mi; 2. sz. -t = indg. -si (<L~ti); plur. 1. sz. -mme (<.-ma, vagy -mali, -más) — indg. -masi, -mos; plur. 2. sz. -tte (< -ta) = indg. -ta, vagy -tas. Még szorosabb egyezés észlelhető a nomen verbale képzők közt: finn -ja participium (pl. laulaja «sánger») = zd. -ja (pl. kairja- «wirkend», verezja «wirksam» ezekből: kar- «machen», varez- «wirken»); v. ö» lat. Jiuvio- «fluss» (ebből: fluo «fiiessen»); litv. gaidja «hahn» (gid- «singen» ; tkp. tehát «éneklőt)) | finn -ma nom. acti = szkr. -ma (pl. é-ma «gang»: i- «gehen»), lat. -ma (pl. fáma «gerücht» : fari «sagen»), gör. -{JLYJ (pl. YVCOJJLTJ «meinung»; ^vco- «kennen»), szláv -mo (pl. pismo «schrift» : pis- «schreiben») | a finn -minen, észt •mine nom. actionis (pl. lukeminen, észt lugemine «das lesen, lectüre») a görög -fjisvai infinitivusra emlékeztet (pl. cpsoYéfJievai, iazá-JJLSVOU) | a zürj., votj. -ni infinitivus (pl. karrá «machen»t) s a finn -na, -na nom. verbale (pl. helinci «geklingel», koliina «brausen») a szkr. bharana- «tragen, erhalten», bhavana- «sein», zd. karán a «machung», zavana «das anrufen», gör. *^5OVTJ «freude», gót bairan «tragen», biugan «biegen»-féle infinitivusokkal, illetőleg nom. actionis képzések végzeteivel egyeztethető. STEiNTHALnak amaz észrevételével szemben, hogy a finn-magyar nyelveknek nincsen igazi tárgy- s alanyesete, rámutat a lapp, cseremisz és vogul -in (-ma) accusativus-ragra, mely szorosan egyezik az indogermán nyelvek -m (-ma, -me) accusativus-ragjával s a finnben, ép úgy mint az első személy ragja -m-ből -n vé változott. Hasonlókép van nominativus esetrag is — még pedig ép úgy mint az indogermán -s eredetileg névmásból származva determinativ értékkel — a mordvinban s több más rokon nyelvben s hangzik ez ugyancsak NYELVTÜD. KÖZLEMÉNYÜK. XXVIII. 25