Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben - 361

376 MUNKÁCSI BERNÁT. (plur. nom.); zürj. mja (a sija plur. nominativusa); határozók töve gyanánt alkalmazva pl. ezekben : finn niin «ita», észt nei id., neid, niid, nii «jetzt», mordvE. nei, neihe «jetzt» stb. — szkr. nu, nű «nun, also», nünam «jetzt, alsó, sicherlich»; zd. nú «eben, gerade»; gör. vó, voví, vöv «nun» ; lat. nnnc «jetzt» ; litv. nu «nun»; ószlov. nyne «jetzt»; gót nu «nun»; ófelném. nu, nűn stb. | a mordv. e-se «dieser», permi e-tija (plur. nom. e-nija) «dieser» összetételes szerkezetek analógiái: szkr. e-sa (neutr. e-tad) «dieser» ; zd. aesa (neutr. aetadj id.; OÍ-OSZVTOTT., 3-TSL, 3-TO stb. | A finn-magy. hu és ke, ki kérdő, illetőleg visszamutató névmástőnek (pl. finn ku-ka «welcher», iness. hu-ssa, elat. ku-sta; magy. hol, hova, honnan; finn hen «wer», gen. kene-n; magy. ki id.) valamint külömböző bővületeinek (pl. cser. hudo, zürj. hódi, votj, hud «welcher») megfelelői: szkr. ka- (nom. masc. has, fem. ha, neutr. kadj pron. interrog.; katara- (compar.) «welcher von zweien», katamas «welcher unter vielen»; kathá «wie», kada «wann»; ku-: ku-putra «was für ein sohn»; ku, kit «wo», kutas «woher, wohin», kútra «wo, \vohin», hűha «wo»; hi-: sing. nom. kis «wer», neutr. kim «was», kivant «wie gross» ; zd. sing. nom. hő, fem. hd, neutr. had «welcher, \ver», határa «uter», kada «wie, wo, wann», ku^a «wie», ku, ku «wo», kudcl (iwanni); lat. qui, quae, quod, quantus, quum és quis, quid stb. | A finn-lapp jo- visszamutató névmás (pl. finn jo-ka «welcher», part. jo-ta; \ip. juokke «jeder» stb.) hasonmásai: szkr. yas, fem. yd, neutr. yad «welcher»; yatra «wo», yathd «wie», yadá «wann», ya-kas, fem. ya-ká «\velcher»; zd. yő, fem. yá, neutr. yad «welcher»,?/ft#a• «wie», yé)i «wenn»; gót ja-: jabai «wenn», jau «ob» ; ószlov. i-ze «welcher» stb. «Minden elfogulatlan*) — igy fejti ki szerzőnk e tényekből levont végeredményét — ((meggyőződhetik ezekből, hogy legalább a névmásokat illetőleg az egyezés az indo-europaiés finn-ugor nyelvek közt olyan, hogy azt sem merő külső találkozásnak, vagy véletlen hasonlóságnak nem lehet tekinteni, sem korai átvétellel, vagy nyelvkeveredéssel nem lehet magyarázni*) (102. 1.). Ámde a névmások az indogermán nyelvekben a szóképzés és flexió terén is nagy szerepüek; ha tehát nem idegen elemek a finn-magyar nyelvekben, kell hogy hasonló alkalmazásuk itt is kimutatható legyen. ANDERSON ez okból most a szóképzés egyezéseinek kutatásához fog s azon eredményhez jut, hogy «az alak és