Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben - 361

ÁEJA ÉS KAUKÁZUSI ELEMEK A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN. 375 sa-na, esetleg saván, sava' (tekintettel a vog. tav, osztj. lu, magy. öv- alakokra). Egybeveti ezekkel az 1. személyű névmás szkr, ma-, gör. fis-, 's»is-, lat. me-, gót mi-, továbbá a bővebb zend mana, litván marté (v. ö. gen. manés, dat. mán, loc. manyjé, instrum. manimi, possessivum manas), ószlov. me, mene tőalakjait, — a 2. személyű névmás szkr. tu-, tvam, görög oó (dór zó, böoti xoó), lat. tű, gót fiu, litván tű, ószlov. ty szavait (hivatkozván a bővület tekintetében a gót génit, fieina alakra, mely azonban a -na végzet előtt a tőhöz nem tartozó -i képzővel is van szerkesztve), — végül az indogermán nyelvekben harmadik személyű névmás gyanánt szereplő sava, sva reflexivumot: skr. sva- «selbst, eigen» (sva-tas «von selbst» stb.), zenáhava- «eigen»,^a- «sein, ihr; selbst»; gör. k, acps <(sich», sos, őz «eigen sein» ; lat. se «sich», sovos, suus «sein», litván savas, sava «sein, ihr, eigen»; ószlov. se «sich», gót sik id. {mely utóbbi mellett szintén van se-i-na «sein»). A mutató névmások egyezései (84—91. 11.): finn-naagy. ta vagy ta, képzőelemekkel bővülve : ta-i, ta-ta, vagy ta-da (tá-tá, tá-dd), ta-ka (tá-kd), ta-ja (ta-ja), ta-ma (ta-ma) és ta-na (ta-na); továbbá to (vagy: tuo, tö), képzőelemekkel: to-i, to-ta, vagy to-da, to-ma és to-na; pl. finn ta-ma (casustő: ta-, part. ta-ta), \ diai. taa, taa, tai «dieser», tuo (part. tuo-ta), toi «jener»; mord. ta «dieser», cser. ti,tide, tedd id., tu, tudó «jener», vog. ti «dieser», tit id.; ta «jener», ton id. stb. — szkr. ta (nomin. masc. sa, fem. sá), neutr. tad mutató névmás; gör. TO- (nom. masc. ó, fem. -fj), neutr. tó (toő helyett) «der, die, das»; lat. is-te, is-ta, is-tud «dieser, jener», ta-m «so», tu-m, tu-nc «dann»; litv. ta-s, fem. ta, neutr. tai «der, die, das» ; ószlov. tíí, fem. ta, neutr. to «jener», ta-kű, «taiis» ; gót pa- (nom. masc. sa, fem. so), neutr. pata stb. [ finn-magy. sa, vagy sá s mellette sija (valószínűleg e h. * sa-ja), melyből * sia, * se hangváltozások révén a magashangú se mutató névmás fejlődhetett; pl. finn se (part. si-ta) «jener»; mordv. sá id.; cser. se, se-de, se-da «dieser, jener» ; zürj. sí, sija «jener, er» stb. — szkr. sya- (sia): nomin. masc. syas, fem. syd «jener»; óperzsa hya-, hyd-,zá.nom. neutr.hyat «welcher» (v. ö. a ném. «der, die, das» relativumbeli használatát); gót si «sie», ófelném. nom. sing. sin, acc. sia, plur. nom. síé, sió \ finn-magy. na- mutató névmás; pl. ánn ná-má-t (a td-máplur. nominativusa), plur. part. ná-i-ta; ne (a se plur, nominativusa), part. nii-td ; mord. na-t (a tá plur. nominativusa); cser. ni-ne, ni-na