Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben - 361

372 MUNKÁCSI BERNÁT. előtt tartott, de igazi nevén megjelölni nem merészelt: a finn-magyar és indo-germán nyelvcsaládok ősrokonságának elmélete ANDERSON MIKLÓS (Nicolai) észt tudósban talált igazi lelkes hivőjére és buzgó kutatójára. Tudva, hogy mily éles harczba száll a tudományos közfelfogással, igen találóan alkalmazza «Studien zur vergleiclmng der indogermanischen und finnisch-ugrischen sprachen (Dorpat, 1879)» czímű művének *) jeligéje gyanánt GRIMM JAKAB mondását: «Es gibt alté, durch die historische kritik in acht und bann getane meldungen, derén untilgbarer grund sich immer wieder luft macht, wie man sagt, dass versunkne schatze nachblühen und von zeit zu zeit in schooss der erde aufwárts rücken, damit sie endlich noch gehoben werden». Ilyennek tartja ő a tőle vizsgálat alá vont kérdést, melynek áttekintvén ujabb történetét, különösen DONNER és THOMSEN idevágó észrevételeivel foglalkozik tüzetesebben. Ez utóbbinak a finn-lapp nyelvek germán elemeiről szóló művét általában alapos, s kiválóan becses munkának itéli; de több részletben nem érthet vele egyet. A germánnak bizonyított finn szavak közt nézete szerint több van olyan, melynél az átvételi viszony nem elég tökéletesen van igazolva. Még ha az alaki és jelentésbeli egyezés kétségtelen is valamely finn és indogermán szó között, nem következik belőle szükségképen, hogy a közösség egyedüli magyarázata csak az átvétel lehet (66. 1.). A finn vara «vorsicht, achtsamkeit, sorgfalU, varaja-, varaa- «vorsichtig sein, sorgfaltig hüten» pl. mindenesetre egyezik az ó-skand. vari «providentia, subsidium», gót váréi, angolszász varu «attentio tutela», ófelném. vara stb. szavakkal: ámde a vogul-osztjákban s van ur- «bewachen, hüten» s a magyarban őr, őriz-, melyek az idézett finn alakokkal kifogástalanul egyeztethetők, de germán jövevényszavaknak semmi esetre sem tarthatók (71—72. 11.). Az alak után induló kormeghatározás is problematikus értékű, mert az analógiái hatás ujabb keletű elemeket is régies bangzatúvá alakíthat; nem biztos pl. hogy a finn kuningas «király» szó végzete az ó-skand. konungr és ószász cuning alakhoz képest föltehető régi germán *kunings, vagy ^kuningas alakra utal, midőn látjuk, hogy *) Megjelent a «Verhandlungen der gelehrten Estnischen Gesellschaft zu Dorpat» folyóirat IX. kötetében (Dorpat, 1879) 49—370 11.