Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)
Értekezések - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben - 361
ÁRJA ÉS KAUKÁZUSI ELEMEK A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN. 371 «schwanz, schweif»3 finn sappaha- (nom. sapas) «kurzer schweifo stb. (II, 74): ((Náhert sich dem gr. CSÓ(3Y] ,schweif', welches KUHN nebst cpóp>y ,máhnec aus der form svába hervorgehen lásst» (1. még II: m, 110, 149, 159. 11.). DONNER művének III. kötetében (1886) az indogermán hasonlatok elmaradnak, mint az előszóban (III. 1.) megmondja azért, mivel az előbbi részek ily hozzávetéseit tévesen akkép magyarázták, mintha a különböző nyelvcsaládok idézett töveit s szóalakjait azonos eredetüeknek tekintené.*) Bár határozatlanul előadott szóegyeztetései ily fölfogásának, mint föntebb láttuk, a saját hozzájuk fűzött észrevételei is alapot nyújthattak, ez ellen újból tiltakozik: «Von anfang an habé ich es betont*) — írja — dass sie (t. i. ,die hinweise auf wurzeln áhnlicher bildung und bedeutung in den indoeuropáischen sprachen') nur als veranlassu ng náhere r un tersuchungen über die natúr derwurzelbildungin der sprache, wie über die bedeutung der lehnwörter für die entwicklung neuer anschauungen dienen können». Az eszme, melynek tudományos érvényét THOMSEN eleve ki nem zárt lehetőségnek fogadta el, melyet CUNO kimondott, de kellő szakértelemmel bizonyítani nem tudott, DONNER állandóan szem *) E megjegyzésével DONNER úgy látszik SIMONYI ZSIGMONDIG czéloz, ki a szóban forgó műről való bírálatában (Zeitschrift für Völkerpsychologie u. Sprachwissenscbaft, IX: 162—164) merőben érthetetlennek itéli az indogermán egybevetéseket, sőt hozzáteszi: «Als curiosa gesammelt könnten uns diese áhnlichkeiten vielleicht anlass gebén über das sonderbare spiel des zufalls nachzudenken, aber in einem vergleichenden wörterbuche der ugrischen sprachen ist ihre anwesenheit nicht zu entschuldigen. Was derverfasser in der vorrede zur entschuldigung vorbringt, macht die sache wo möglich noch verwirrter». Egészen helyesnek nem tarthatjuk ez észrevételt; mert elvégre is nincs abban semmi vétség, ha egy nyelvcsalád ős szavainak fejtegetéseiben más nyelvcsaládok egyező elemeire utalunk, a mint SIMONYI sem veszi hibának, sőt érdemül tekinti, hogy DONNER egyéb altáji nyelvcsaládok hasonlatait is figyelmére méltatja. A hiba mindkét (t. i. indo-germán és altáji) irányban csak az, hogy DONNER kísérletet sem tesz az egyezések magyarázatára, vagyis hogy ősrokonsági, vagy átvételi viszonyból erednek-e s még inkább, hogy egyeztetései minden komolyabb kritika hiján vannak s nagyobbrészt csak felületes látszaton alapulnak, úgy hogy mint előmunkálat adatai sem igen hasznavehetők.
