Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben - 361

ÁRJA ÉS KAUKÁZUSI ELEMEK A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN. 365 ma-np, locat. ma-ny, dat. manci stb. alakokra (54. 1.) | finn ta-ma «dieser», sa-ma «derselbe» : szkr./«, fem. iá és sa, sá, tat, gót sa, ső, pata, szláv tű, ta, to | finn pron. interrogativum kn-ka, lapp kei, ki: szkr. ka, ku, ki | finn pron. relativumjc>-A;a: szkr. ya-. —-3. Kezdetleges műveltségszavak (több germán és szláv mellett a következő árja egyeztetések): permi zon «sohn» : szkr., gót, litv. sűnns, szláv synü | finn uros «rnann»: szkr. vira-, lat. vir, gót vair, szkitha otóp (Herod. IV, 110: olop vtaXéooai [ol Sxó^-aí] TÓV ávSpa) | finn nimi, lapp namm, magy. név: szkr. náman-, lat. nomen, gót namo | Japp vuoksa «ochs»: szkr. uksan-, gót auksa, ó-skand. oxi \ finn vasikka «kalb» : szkr. vaska- «kuh» | finn £l/wb«schaf»: szkr., litv. avis, lat. ovis, gör. öt; [ mord. virgas, lapp varg «wolf» : szkr. vrka-, zd. vereka-, ó-skand. vargr, üt. vilkas, szláv vlükü | finn jyva «granum frumenti» : szkr. yava- | finn kasuri «erz»: szkr. késara «gold» | zürj. zárni, vog. zorni (helyesen : sorúi) «gold»: zd. zaranya-, szkr. hiranya- («zusammenbángend mit slav. zorü, odevlzorja ,glanzf

»; 55—57.11.).

Ezekből CUNO azon vizsgálati eredményt véli megállapíthatónak, hogy az indo-germán és finn-magyar n^yelvfajok körülbelül egy időben ós egymás mellett keletkezhettek (57. 1.) ; minthogy pedig a finnek még a középkor első századaiban a skandináv félsziget déli részein laktak s bizonyos (tüzetesen ki nem mutatott) kelta nyelvnyomokból föltehetőleg Tacitus ideje előtt a német alföldön is otthonosok voltak, nem lehet más szerinte a keresett érintkezési terület, mint Közép-Európa (59. 1.). Látnivaló, hogy mindezekben a következtetések logikája nagyon fogyatékos: érdemes kutatónk nem vet ügyet arra, hogy a tőle fölhozott egyezések tetemes része, jelesen a germán és litván hasonlatok csakis a finn-lapp nyelvek sajátjai, melyeknek régiségét tehát már ezen oknál fogva sem tehetjük a nyelvek keletkezésének korába, hacsak azt nem akarjuk kétségbe vonni, hogy ezek a volga-uráli nyelvekkel rokonok s velük közösségben folyt le ősiségük. Másrészt minden körülmény — közöttük különösen a keleti altáji nyelvcsaládokkal való morphologiai rokonság — arra vall, hogy az a mi a magyarra nézve történeti kútfőkkel igazolható, vagyis az Ázsiából való eredet, a többi rokon nyelvű népekre is áll; miből folyólag azon indo-germán elemek, melyek a finn-magyar nyelvek nagyobb területén találhatók s melyeken legtöbbnyire világosan jelentkezik a sajátos árja bélyeg, esetleg ázsiai érintkezésnek is marad-