Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben - 361

364 MUNKÁCSI BERNÁT. sek a szlávban s germánban is, tehát átvételük ezen időszakokból eredhetne. Fontos körülmény, hogy ezen közösség igen jelentős arányban mutatkozik oly fogalmi csoportok jelzéseiben is, melyek a nyelvek legeredetibb rétegeiből valók s idegen elemekkel csak nagy ritkán vannak vegyítve, jelesül a számnevekben, névmásokban, rokonsági nevezetekben s a közönséges életre vonatkozó kifejezésekben. A helyett, hogy ama tényekkel és jelenségekkel egybe nem hangzó elméletnek, mely szerint az indogermánok Ázsiából vándoroltak volna európai lakóhelyeikre, ujabb s ujabb fölvételekkel vetnénk alapot a sok fölvételtől már amúgy is süppedékes talajba : helyesebb eljárás, ha egészen mellőzzük s azt mondjuk, hogy a z indogermán és finn-magyar nyelvcsaládok eredettől fogva szomszédosak s a mia két területen közös, nem átvétel az egyiknek kifejlett ágaiból a másikéba, hanem már a két nyelvcsalád keletkezésének korából származó közösség.)) E tétel bizonyságai gyanánt CUNO sok selejtes közt a következő komolyabb számba jöhető nyelvi tényekre hivatkozik : 1. Számnevek: szkr. éka- «unus»,mely a magy. egy, vogul áJcwe, ük, lapp akiit, finn yhte(nom. yksi), «unus» számnevekben ismerhető föl | szkr. saptan-, lat. septem, gör. énxá, litv. septyrii: osztj. sabat, sebet, finn seitsen, permismm, magy. hét | szkr.dacan-, örm. tasn, szláv eleseti «decem» permi das, magy. tíz s a szkr. da$an-nak *dakan előzményére utaló -déksan-íéle «tíz» számnév a finn kah-deksan «octo», yh-deksan «novem» (= cserem, kan-dakse, in-dikse) összetételes szerkezetben | szkr. gata-, szláv sütő «centum» : finn sata, magy. száz, cser. sudo, oszt. sot, vog. süt. Ezek mellett CUNO a finn tuhat, cser. tüzem «mille» számnevet a germánból, a magy. ezer-t&z iránságból (örm. hasar, zd. hasanhra-, szkr. sahasra-) kerültnek tartja, lehetetlennek gondolván hasonló viszony fölvételét az alacsonyabb számok jelzésében. Hivatkozik e tekintetben Boppra, ki a maláji-polinéziai nyelvekről szóló tanulmányában kiemeli, hogy e szigetlakók fölvettek idegen elemeket a magasabb számok kifejezésére, de a tízig terjedő számsorba jövevényszó nem hatolt. — 2. Névmások: finn me-, te- első és második személyű névmástők hasonlítanak az indogermán nyelvekéhez; a nom. sing. mi-nü, si-na toldalékára nézve CUNO hivatkozik a szláv génit, me-ne, dat. mű-nje, litván acc. sing.