Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)
Ismertetések - Petz Gedeon: Indogermán nyelvészeti folyóirat. (Indogerm. Forschungen) - 325
330 PETZ GEDEON. féle hangsúlyozás nyomait. — Az elfogadott szóvégi törvényekkel szemben azt igyekszik bebizonyítani, hogy voltak oly hosszá vocalisú szótagok, a melyeknek sohasem volt nasalis a végükön és mégsem rövidültek meg, pl. g. aftarő, aljafirő határzószók, a melyek régi -d végű ablativusok. Másrészt voltak nasalis-végtí szótagok is, melyek mégis elvesztették hosszúságukat, pl. a ie-tövek régi accusativusa: *bandien: g. bandja. A helyes magyarázat szerinte az, hogy az éles hangsúlyú ho?szú szótagok máskép fejlődtek, mint a nyújtott hangsúlyúak : az előbbiek (v. ö. *bandien) megrövidülnek, az utóbbiak megőrzik hosszúságukat (amaz a határozók végszótagjában -o- volt). — Egyéb nyelvekben, főleg a latinban és a keltában nem sikerült e kétféle hangsúlyminőség nyomait megtalálnia. Végül kimutatja, hogy a hangsúlyminőségnek fontossága volt az Ősidg. sandhi eseteiben is, azonban ez eseteket nem lehet általános szabályokba foglalni. (Az idg. hangsúlyminőségekre vonatkozó kérdéseket HÍRT, később említendő czikkein kívül, újabban külön összefoglaló munkában tárgyalta: Der indogermanische Akzent. Strassburg 1895.) STREITBERG Betonte Nasalis sonans ez. czikkében mindenekelőtt az idg. ősnyelvben végbement vocalis-gyengülésről szól. Az ősnyelv legrégibb korszakában csak az e, a, a és o vocalisok ós hosszú változataik voltak szótagképzők, akár főhangsúly volt rajtuk, akár nem. Az Ősnyelvnek egy újabb korszakában, mikor a hangsúlynak expiratorikus eleme erősebben kivált, a nem-főhangsúlyos szótagok gyengültek; ekkor fejlődtek ki a gyengébb vocalisok : d, i, u, r, l, m, n. Ismét később, különféle hatások következtében, az ily gyengült vocalisra is eshetett a hangsúly ; e másodlagos hangsúly azonban nem változtathatta meg lényegesen a gyengült vocalisok minőségét. Ennélfogva az n, ha hangsúlyossá vált (ii), minőségileg nem változott, s ezért az indben és görögben mind az n, mind a n hangnak egyképen a a törvényes megfelelője, pl. idg. *namtos, ind. ágata, gör. aftarog. (Ha a görögben az ú megfelelőjéül av-t találunk, ez contaminatio eredménye, pl. -avre az -ovri és -art contaminatiójából keletkezett.) Ha az óindben előfordul an, európai nyelvekben en s e mellett on is, ennek semmi köze a hangsúlyos nasalis sonanshoz; az en, on oly szótagokban maradt meg, a melyekre a szóhangsúly esett, itt tehát reductiónak egyáltalában nem is volt helye. Arra az ellenvetésre, hogy mit keres ez az elo az athematikus ragozásban, STREITBEKG azt feleli, hogy thematikus és athematikus ragozás nem teljesen elkülönített világok: az athematikus alakok régibb thematikus formákból fejlődtek reductio útján. WACKERNAGEL JAKAB Über ein Gesetz der indogermanischen Wortstellung ez. értekezésében mondattani kérdéseket fejteget. Ismeretes, h°gy a görögben a fjuv, vtv névmás-alakok, a ol enklitikus dativus, az av,
