Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Ismertetések - Petz Gedeon: Indogermán nyelvészeti folyóirat. (Indogerm. Forschungen) - 325

INDOGEKMÁN NYELVÉSZETI FOLYÓIKAT. 329 , idegen szók nehezen vagy épen nem assoeiálódnak a már ismert nyelvi alakokkal. Használatuk gyakran homályossággal jár. A nemzetközi érintkezést épenséggel nem könnyítik meg ; az idegenre nézve nem nagy könnyebbség az, ha valamely nyelvben nemzetközi szakkifejezések használatosak, azért mégis csak külön meg kell tanulnia az illető nyelvet. A tudomány, művészet és ipar lehet kosmopolita, a nyelv ne legyen az. 3. A nyelv egységes voltára való tekintet (die Eücksicht auf die Einheitlichkeit der Sprache) is ellene szól az idegen szók használatának, a németben pl. körülbelül 250,000 eredeti szó mellett már mintegy 70,000 idegen szó használatos! 4. Az idegen szóktól tartózkodó mintaszerű írók példája is ellene szól használatuknak. — Értekezése végén JOHANNSON kifejti, hogy a nyelvhelyesség dolgában pusztán a czélszertíségi álláspontra helyezkedni veszélyes dolog: a nyelvből valóságos volapük válhatnék. Szerencsére nem is lehet mindent keresztülvinni, a mi czélszerunek látszik : határt szabnak a történetileg fejlődött viszonyok. NOREEH czélszerűségi elvei legfeljebb oly esetekben alkalmazhatók, a melyekre nézve a jó prózaírók nyelvhasználatában eltérés van. — Nem kell attól tartani, hogy a nyelvhelyességnek ezen felfogása alapján a jeles írók túlságos hatalomra tesznek szert: az Ő hatalmuk a néptől ered, ezekben a dolgokban ők a nemzet képviselői és törvényhozói. Törvényeik addig érvényesek, a míg rendelkezéseiket ujabb törvényhozók meg nem másítják. Altalános indogermán nyelvészeti tárgyú az első kötetnek legterjedelmesebb dolgozata : HIBT ÜEEMANnak Vom schleifenden und gestossenen Ton in den indogermunischen Sprachen ez. értekezése. Mindenekelőtt a hangsúly fontosságáról szól s arra utal, hogy a legtöbb hangváltozás tőle függ. Biztosnak tartja, hogy az idg. nyelvekre vonatkozólag azt a kétféle hangsúlyminőséget kell megkülömböztetni, a melyet a görögben acutus és circumflexus, a litvánban éles (gestossen) és nyújtott (schleifend) néven ismerünk. Megjegyzendő, hogy ezek a hangsúlyminőséghez nincsenek a szóhangsúlyhoz kötve: előfordulhatnak hangsúlytalan szótagokban épúgy, mint hangsúlyosakban, csakhogy emezekben világosabban észrevehetők. E külömbségeket aránylag legtöbb biztossággal a végszótagokban lehet kimutatni. Összeállítja a litván és görög nyelvben egyező eseteket; éles hangsúlyú pl. az a-ragozás egyes sz. nominativusa: gör. Ttpy'j, litv. ranka, ellenben nyújtott hangsúlyú a genitivus: gör. zc[A7J<s, litv. rankos. A kétféle hangsúlyminőség nyomait az indben is ki lehet mutatni. — Nyújtott hangsúlyozás általában két szótag összevonása. illetőleg az utolsó magánhangzó synkopéje esetén állott be, pl. gör. zpeíq Hreies-böl. Értekezése második részében HÍRT a germánságban kutatja a két-