Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Ismertetések - Petz Gedeon: Indogermán nyelvészeti folyóirat. (Indogerm. Forschungen) - 325

INDOGERMÁN NYELVÉSZETI FOLYÓIRAT. 327 nemzedékek élete viszonyainak földerítésére lehet felhasználni, — azóta az idg. régiségtudomány kérdéseinek megoldását leginkább a nyelvtudomány mozdította elő. Ily irányban — ekkép fejezik be az Indogermanische Forschungen szerkesztői bevezető czikkelyöket — akar e folyóirat is működni; az ő jelszava is az, a mi minden tudományos kutatásé: Non ridere, non lugere neque detestari, sed intellegere! Ez első kötetnek ezután következő értekezései közül az első általános érdekű nyelvészeti kérdést tárgyal: ez NOREEN A. czikke: Über Sprachrichtigkeit. Tartalmát nem szükséges e helyen ismertetnem : bő kivonatát adta e folyóiratban SEBESTYÉN KÁROLY (A nyelvhelyesség, NyK. 23 : 215. s k. 1.). Noreen svéd nyelven írt értekezésének átdolgozója, JOHANNSON ARVID, azonban külön czikkben is fűzött hozzá észrevételeket (2M Noreens Abhandlung über Sprachrichtigkeit) 8 e biráló és kiegészítő fejtegetésekről czélszerű lesz itt is megemlékeznünk. JOHANNSON abban igazat ad NoREENnek, hogy a nyelvhelyesség dolgában nem a többség általános nyelvhasználata a döntő, azonban azért mégis bizonyos ,általános használat'-ot tart szabályozó normának, csakhogy ezt a beszélőknek, illetőleg íróknak nem a mennyisége, hanem a minősége határozza meg. Nem a többség kifejezése módja helyes, hanem az a nyelv, melylyel a jeles írók és szónokok élnek. Eég ismeretes álláspont ez : a régiek közül elég QuiNTiLiANUsra emlékeztetni; újabban ily értelemben nyilatkoztak PAUL és BEHAGHEL is. Itt persze az a kérdés, hogy mi az, a mi valamely iró műveit stilisztikailag értékesekké teszi. E tekintetben egy pár általános tételt fejt ki; e mellett azonban arra utal, hogy bizonyos általános stilórzék fejlődött ki, a mely szerint úgysem lehet kétség arra nézve, mely írókat kell jó stilisztáknak mondani. Az újabb német írók közül pl. Freytagot, Heysét, Kellert, Bankét körülbelül egyértelmüleg mintaszerű stilisztáknak szokták tekinteni, a nélkül hogy stilusukat behatóbb vizsgálat tárgyává tették volna. — Ezután részletesen bírálgatja NoREENnek úgyn. ,rationalis', jobban mondva ,czélszerűsógi' álláspontját. NOREEN főelve («legjobb az a nyelvhasználat, a mely a hallgatóval legjobban közli a közölni valót; helytelen, ha erre nem képes ; a mi emitt jó, amott rossz lehet») nemfszolgálhat általános norma alapjául: annyiféle a beszélő és a hallgató, hogy a nyelvhelyességnek is megannyi fajának kellene lennie. Wrangelnek, a híres hadvezérnek, a grammatika tudvalevőleg nem volt erős oldala s épúgy ő maga is gyorsabban fogta fel azt, a mi az ő sajátos nyelvhasználatának megfelelt : vájjon ez azért megfelelt-e a ,nyelvhelyesség' követelményeinek ? NOREEN továbbá a társalgás nyelvét tartja szem előtt, holott, ha már norma felállításáról van szó, kétségkívül ajánlatosabb az általánosabb