Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Ismertetések - Petz Gedeon: Indogermán nyelvészeti folyóirat. (Indogerm. Forschungen) - 325

326 PETZ GEDEON. századik évfordulója (1891 szept. 14.) alkalmából vázolják az ő elévülhetetlen érdemeit, visszatekintenek e tudomány 75 éves múltjára és kifejtik, mely úton-módon haladhat e tudomány a jövőben. E czikk ekkép mintegy programmját adja a folyóiratnak, a mely az indogermán nyelv- és kultúrtörténet kutatásának van szentelve. Az indogermán nyelvtudománynak nem lehet az az egyetlen feladata, hogy az idg. ó'snyelv helyreállítását kisérelje meg: történeti tudománynak nem lehet olyasmi a főtárgya, a minek létezéséről történeti emlékek nem "szólnak, a minek ismerete csupán következtetések bonyolódott rendszerén alapszik. E tudomány igazi feladata az, hogy az idg. nyelvek fejlődésének menetét a maga egészében, a távol múltnak leghomályosabb korszakától az eleven jelennek világos nappaláig kutassa, s kimutassa azokat a törvényeket, a melyek ama fejlődésnek irányára határozó befolyással voltak. A múlt és a jelen kiegészítik egymást: nem értik meg a mát azok, a kik a múltnak ismerete nélkül lépnek elébe, de a múlt is néma marad azoknak a kérdő szavára, a kik nem tanulták meg a mai napnak hangjára figyelni. Azért nem is szabad az általános idg. nyelvtudomány és az egyes nyelvre vonatkozó kutatás között ellentétet megállapítani. Yalamely egyes nyelv tudományos vizsgálatának is csak egy módszere lehet: a történeti. Bopp módszeres eljárása lényegében opportunistikus volt; tudományos kutatásában esetről-esetre határozott. A nyelvtudomány azonban idővel mindinkább szükségét érezte annak, hogy számot adjon azokról a vezérelvekről, a melyeknek segítségével egy-egy probléma megoldását előmozdíthatni. A véletlen köre mind s'ztíkebbre szorult s mindinkább utat tört a törvényszerűség eszméje. Kiderült az analógia fontossága, — természetes, hogy ennek feltételei is pontosabb megállapításra szorultak a végből, hogy a magyarázatnak evvel az új eszközével igazán módszeresen lehessen élni. Ekkép az idg. nyelvtudomány terén is mind jobban érvényesült az az elv, a mely a tudomány más ágaiban máris fényes eredményekre vezetett: a jelennek a múltra való projectiója. Régebben, azt vélték, hogy a történet-előtti és a történeti korszak, a ,nyelvalkotás' és a ,nyelvrombolás' ideje között mély ür tátong: most azt mondjuk, hogy a nyelv életében nyilvánuló lelki műveletek évezredekkel ezelőtt sem lehettek lényegesen mások, mint ma. A nyelvnek mind behatóbb lélektani vizsgálata karöltve a physiologiai kutatásnak mindinkább finomuló eljárásával kétségkívül dúsan fog még gyümölcsözni. — Még egy irányban van még az idg. nyelvtudománynak hivatása: az idg. kultúrtörténetre vonatkozó kutatással szemben. Itt csak a segédtudomány szerepe jut neki, de nagyon fontos segédtudományé. GRIMM JAKAB és KUHN ADALBERT gondolata volt az, hogy a nyelvi anyagot régen letűnt