Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Kalmár Elek: Állítmány és alany - 280

294 KALMÁR ELEK. vele, legfeljebb magyarázni, értelmezni lehet a szót; az ily megszólítások határvonalon vannak a megszólítás és felkiáltás között, a felkiáltástól az indulatszóig csak egy lépés. Nem lévén semmi ezekben kihagyva, nem lehet mondani, hogy ez, vagy az a kihagyott rész, teszi beszédünket különváló egészszé, hanem világos, hogy csak a használt szó teszi azzá, tehát ennek kell állítmánynak lennie. KERN is elismeri (65.1.), hogy a megszólítás nemcsak a puszta fogalmat, hanem az akaratot is jelzi; ez pedig nem egyéb, mint a beszélővel való egyenes összeköttetés, mely a szót mondati szerepbe helyezi. SIMONYI (i. h.) a tagolatlan mondatok közé sorolja a meglepetésünkben használt felkiáltásokat is: Segítség! Egy egér! Ide tartozik a nem is, mikor nagyon sok gondolatra vonatkozik egyszerre, pl. De nem, te nem vagy bűnös (VÖRÖSMARTY). Ezek ép oly állítmányok, mint az indulatszó. Az ilyen összetett mondatok előrésze (SIMONYI i. h.): Pillanat, s odabenn van! Egy rángás, s vége volt: a kötőszó bizonysága szerint külön mondat, de kérdés, oly hiányos mondat-e, melyből a kell vagy más állítmány ki van hagyva, vagy pedig egészen tagolatlan mondat. Azt hiszem, lehet tagolatlan mondat is. Ily módon kiderül, hogy lehet a névszó is, illetőleg minden szó magában véve is állítmány, ha egyedül ez a szemlélet középpontja. De ilyenkor a beszéd kezdetlegesebb, bővítések ritkábban fordulnak elő. Az indulat- és a hangutánzószó mellett, melyek szintén cselekvést fejeznek ki, mint az ige, előfordul egy-két bővítmény : jaj nekem! vae victis! zsupsz a földre! a névszóknak lehet jelzőjük, vagy értelmezőjük: én bolond! vén bolond! tejóság! c) Eddig folyton az egyszerű mondatot tartottam szem előttr melyben csak egy állítmány van, de legyen szabad röviden a többi mondatokra is kiterjeszkednem. Az összetett mondatot úgy szokás meghatározni, hogy ebben több alany és több állítmány van, de nézetem szerint az ilyen isösszetett mondat: «[Megy a nap lefelé, Ballag a rét felé.] Ballag ez a legény A babája felé. Bemegyen a házba, Leül a díványra,. Báhajtja bús fejét Babája vállára.)) Ebben ugyan mindig ugyanaz a személy az alany, és az csak egyszer van kitéve, de még sem volna helyes azt mondani, hogy az igéknek közös alanyuk van, mert ezeknek külön-külön alanyuk van, ámbár mindig újra meg